~Minden csak rólad szól.....~
L.Joe reakcióján nagyon megdöbbentem,hisz most először ölel magához így egy fiú.Igazából,zavarban voltam.
- L...L.Joe-ssi ! Kérlek,zavarba hozol!!-a fiú szavaimra szintén zavarban érezte magát.Elengedett és bocsánatot kért.
- Ne haragudj noona!
- Nem haragszom.Mikor kell vissza menned?-próbálom terelni a szót.
- 9-kor már a repülőn kell lennem.
- Értem!
- Ezért szeretnélek haza vinni.Nyugodtabban mennék vissza,ha a saját szememmel látnám hogy otthon vagy. Szállj be a taxiba!- hiába örültem meg a fiúnak.Hirtelen a 2 fiú villant fel a gondolataimban.Ránéztem.
- Nem tehetem!
- Miért?- lepődött meg szavaimon
- Hongki ssi-t ,és Yonghwa-ssi-t is meg kell várnom.
- Yonghwa ssi ?!!!
- Igen! Arról a fiúról beszélek,aki segített neked haza vinni...emlékszel?
- Persze! Egyébként ismeritek egymást?-kérdezi kíváncsian
- Annyira nem ismerem.Miért?
- Akárhová mész ő a közeledben van.
- Ezt én is észre vettem . -láttam rajta,hogy elgondolkodott valamin,miközben a bal csuklóján lévő órájára nézett.
- Menj csak! Nem szeretném ha miattam lekésnéd a géped.- a fiú szavaimra lehangolt lett.A taxi ajtajával szembe fordult.
- Biztos,hogy nem jössz velem?
- Biztos! Nem sokára ideérnek,és haza megyek.Ne aggódj!- továbbra sem fordult meg.
- Legyen úgy,ahogy szeretnéd noona!- lezárva mondandóját beszállt az előtte lévő autóba.
- Vigyázz magadra!- aztán bezárta az ajtót.
- Úgy lesz!-válaszoltam gyorsan,mert a taxi elindult. Végig követtem tekintettemmel a távolodó autót.Aztán nagyot sóhajtottam.
- Egyre kellemetlenül kezdem érezni magam a mai nap.Legyen már vége ennek a napnak. - mondom halkan. Hongki-ssi felém futott.
- Noona! Noona!- megfordultam.
- Hongki-ssi!-kiáltok vissza.Amikor már előttem volt el kezdtem vele viccelődni,mintha semmi nem történt volna.
- Már azt hittem,hogy az egész éjszakát azzal kell töltenem,hogy rád várjak.Ha tudtam volna...
- Mit?
- Hogy csigára kell várnom,elé megyek.....
- Értem én a viccet! Noona,ugye jól vagy?
- Persze,semmi bajom!
- Akkor menjünk,mert lekéssük a buszt haza felé.
- Nem mehetek.
- Ezt hogy érted? Vissza kell menned a kórházba?-mutat a mellettünk lévő épületre.
- Nem dehogyis!
- Nem értelek noona! Miért nem mehetünk?-kérdezi
- Várok még valakit.Tudom,hogy ide fog jönni.Ezért nem mehetek el innen.
- Kicsodát? -úgy tett mintha nem látta volna az előtte megérkezett fiút.
- Yonghwa ssi-t.
- Yonghwa? -gondolkozott el a neven.
- Nem annak az együttesének a koncertjére vittelek el legutóbb,akinek a ....?
- De igen! -mosolyogtam.
- Mióta vagy ennyire jóban vele?
- Igazából én sem tudom.-éppen hogy csak kimondtam e szavakat egy hangra lettünk figyelmesek.
- Csak nem rólam beszélgettek?
Mind a ketten a jóképű vámpírra néztünk.
- Egy kicsit.-válaszoltam kicsi mosollyal az arcomon.Ő vissza mosolygott rám.
- Mivel ilyen őszinte voltál kapsz tőlem valamit.- nyújtja felém a szatyrot amiben gyümölcs volt.
- Köszönöm szépen!- hajoltam meg előtte.
- Mindet meg fogom enni!
- Azt ajánlom is!- emelte meg kicsit a fejét.
- Yonghwa ssi,ti már ismeritek egymást?
- Nem volt szerencsém személyesen beszélni az úrral.
- Yonghwa ssi bemutatom Lee Hongki-t.
- Örülök a találkozásnak!- hajoltak meg egymás előtt.Aztán Yonghwa rám nézett.
- Minden rendben volt a kórházban?
- Igen. Mindenem meg van.
- Remek! Itt az ideje annak,hogy elinduljunk. Ott áll a kocsim.Ahogy látom kell nektek a pihenés.-mi csak helyeseltük,és követtük őt a parkolóig.Beszálltunk az autójába.Ugyan az volt,amiben a múlt éjjel a karjaimban aludt,és amiben a véremet vette.Én előre ültem mellé Hongki pedig a hátsó ülésre.A kocsi fűtött volt,és egyre jobban elbódított egy illat,a parfümje illata. Akárhányszor beleszippantottam annál jobban rabul ejtett.Hongki az ablakon kibámulva szintén az álmossággal küzd,de végül elszenderedik.
Lehúzódik az autópályáról ,és felveszi a gyümölcsöt. A szatyorba teszi őket,aztán rám nézett.
- Furcsán érzem magam a közeledben. Beteg lennék? -szegezi hozzám kérdését.
Tudja,hogy választ nem fog kapni,hisz a halandó testem igényli a pihenést.
Mélyen aludtam a mellette lévő ülésen.- Hm! Hogy vagy képes ennyit aludni? Olyan gyengének látszol....lehet hogy miattam?- pillantott a nyakamra. Ebben a pillanatban elmosolyodtam.
- Hah?- lepődött meg az arany torkú vámpír.Közelebb hajolt.
- Te most rajtam mosolyogsz? Talán, hallasz engem?-ekkor elgondolkozik,és megrázza a fejét.Vissza ült a helyére,és kihajtott az autópályára.
- Bizonyára jól szórakozol álmodban. Még egy teljes óra mire haza érek veled.- aztán felém nézett.
- Most,hogy egymásnak jelentjük az életet vigyáznom kell rád.- elmosolyodott,végül tovább nézte az utat maga előtt.
Az egy óra vezetés után megérkeztünk.Leállította a kocsit. Jobb kezét a vállamra teszi,és gyengéden rázni kezdte.
- Na ha! Na ha ssi, ébredj! -nehezen,de feleszméltem álmomból.
- Ébren vagyok!-dörzsölöm meg szemeimet.
Az eddig vezető férfi elmosolyodott.Rá pillantottam fáradt szemeimmel,és így felelt.
- Ha tudtam volna,hogy ennyire álmos vagy nem költelek fel. Aludhattál volna a kocsimban.-de ekkor egy hang töri meg a pillanatot.
- Még csak az kéne! Egy védtelen lányról beszélsz. Köszönjük,hogy elhoztál idáig,de nem ismerünk annyira hogy rád bízzam noona-t.
- Mondtál valamit Yonghwa ssi?-kérdezi kicsit gúnyosan Hongki.
-Mi ütött beléd Hongki ssi?
- Nem tetszik nekem ez a gyerek. Ki ver a víz,ha ránézek,és ez nem jó jel.Én mondom!
Rá pillantottam a vámpír fiúra.
- Hehehe..! Yonghwa ssi,kérlek ne is vedd figyelembe amit mondott. Fáradt,és nem tudja mit cselekszik.Ezért mi be is megyünk,így te is mehetsz aludni.
- Ő is itt lakik?-lepődött meg
- Nem,de késő van!-aztán ránéztem a szőke fiúra. - Ma nálunk alszol Hongki ssi!
- Te egy angyal vagy noona!-Hongki előrébb dőlt,és egy puszit nyomott arcomra,aztán kiszállt az autóból.A tekintetem a duplájára nőtt szinte ledöbbentem.
Rázom meg a fejem.A volánnál ülő férfire néztem,aki szintén ledöbbent a fiú mozdulatán.Zavaromban csak pár szót tudtam csak kiejteni.
- Jó éjt Yonghwa ssi!- aztán én is kiszálltam az autóból.
- Na ha ssi!-kiállt utánam.Benézek a kocsi ajtaján.
- Ha hozzád mer nyúlni megölöm!
- Hogy?-kérdezem vissza lepődötten. Ő a szót édes mosolyával próbálja elterelni.
- Semmi! Menj csak!
- Köszönöm a mait! Jó éjt!
- Jó éjt!-egymásra mosolyogtunk.Ez volt a búcsú.Megfordultam,és Hongki-val bementünk a házba.Ő nagyot sóhajtott és elindította a kocsit.
- Megőrültem?! Miket beszélek? Biztos fáradt vagyok ezért beszélek érthetetlen dolgokat.-beszél magában miközben haza felé tart autójával.
Mi bementünk a házba. Ahogy az várható volt Kwang kiabálni kezdett,végül átölelt egem.Éreztem,hogy most az eddiginél jobban féltett engem. Rossz érzés fogott el,de miután megnyugodott elengedett. Lefürödtem,megvacsoráztunk. Hongki-nak is adtunk egy alvó helyet,aztán mind lefeküdtünk aludni.
Eközben L.Joe a repülőn ülve a történteken gondolkozott.
Nem tudott koncentrálni a körülötte lévő emberekre,úgy érezte a lány ismét távolabb került tőle.Pedig egy napja,hogy elhagyta Koreát.
Yonghwa megérkezett házukhoz,aminek bejáratán Miunghyung lépett ki.
- Végre te is itt vagy!- rohant a fiú felé.
- Mit akarsz Miunghyun?-feleli kissé közömbös hangon.
- Holnap jövök hozzátok vacsorára.Örülsz neki?
- Miért? Lesz valami holnap?- kérdezi kíváncsian
- A szüleitek holnap jönnek haza,és megszerveztek egy közös vacsorát.
- Az anyám szeret szervezkedni a hátam mögött,de azt elfejeti hogy dolgoznom kell.Nem fogom pazarolni az időmet egy 2 órás vacsorára,ami arról szól hogy mikor,hány fővel akarjátok megtartani az esküvőt.Mióta az eljegyzés megtörtént csak erről beszéltek.Belefáradtam!
Egyébként is amíg nem lesz meg a kiválasztottam nem lesz esküvő.
- Szóval erről van szó! Nem akarsz elvenni feleségül.
- Úgy van Miunghyun!Ez egy kényszer házasság. Semmit nem érzek irántad. Az elején azt hittem,hogy ahogy telik az idő ez megváltozik.
A házból ekkor kijön kiabálva Minhyuk.
- Hyung! Te itthon?- a lány válla fölött a fiúra nézett.
- Maradj ott Minhyuk! Megyek én is. Azt hiszem Miunghyun indulni készült én pedig fáradt vagyok.Tekintetét a lányra szegezi.
- Nem igaz Miunghyun?-a lány grimaszt vágott,és sértődötten beszállt az autójába,és elment.Yonghwa mosolyogva a testvére felé indult.
- Mi a jó kedvednek az oka hyung?
- Ma valahogy minden olyan könnyen megy. Most,hogy elmondtam amit akartam megkönnyebbültem. Nem kell játszanom,hogy boldog vagyok ebben a helyzetben.
- És az a telefon hívás?
- Mi van vele?- nézett fel az égboltra,végül így szólt.
- Azt hiszem Minhyuk,hogy féltékeny vagyok!
- Hogy mondtad hyung?-lepődött meg
- Kire vagy féltékeny hyung?
- Azokra a fiúkra,akik anélkül hogy magyarázkodniuk kellene megérintik őt.
- Kit?
- Na Ha-t.
- Úgy érted,hogy szereted őt?
- Igazából,még én sem tudom hogy mik ezek az érzések.De biztos ez lehet a féltékenység.
- Mit érzel hyung?
- Nem akarom,hogy mások is hozzá érjenek.Feldühít.-nagyot sóhajtott aztán fivérére nézett.
- Menjünk be Minhyuk! Késő van,és a szüleink holnap jönnek haza. A vártnál hamarabb.Ugye,Jonghyun-nak nincs köze hozzá?
- Nem tudok róla .Egész mostanáig velünk volt. Miért?
- Jonghyun nem nézi jó szemmel,hogy még mindig életben van a kiválasztottam. Anyánk kényszerítene,hogy öljem meg őt. Amit én nem szeretnék. Amíg nem tudom,hogy mi ez játszani akarok vele.
- Játszani??!!-lepődött meg Minhyuk
- Igaz,hogy udvarias,szerény és egy kicsit visszahúzódó is,de vele a beszélgetés is könnyű.Olyan,mintha mindig is ismertem volna.
- Hyung,te beteg vagy?! -nézi meg kezével Yonghwa homlokát.
- Hm?! Ez furcsa. Nem vagy beteg,pedig elég furcsákat mondasz.
- Te vagy a furcsa. Vámpírok vagyunk. Mi nem betegszünk meg.-mosolyodott el,aztán bement a házba.
- Hyung! Ezt iróniának szántam...- futott utána.
Yonghwa az evést is kihagyva lefürdött,és az ágyába vetette magát miután magára öltötte pizsamáját.Tekintetét a plafonon csüngő csillárra vetette.Egyedül a sötét szobában,amit az ablakon beszűrődő holdfény világított be.Elmosolyodott.A lányra gondolt,aki minden gondolatát betölti.
L.Joe végül megérkezett a szállodába a többiekhez.Hajnali 1 óra van,de a csapat többi tagja ébren,és izgatottan várták hogy megérkezzen. L.Joe hangulata szomorú volt,így csendben ültek egy darabig.Mivel a csendet a nagyszájú Chunji zavarta meg.
- Tudtam,hogy ez lesz.A te kis barátnő jelölted semmibe se néz.Gondolkozás nélkül itt hagytál mindent ,mint egy idióta .Legalább megérte?- a fiú Chunji-ra nézett.
- Igen megérte. Láttam,hogy semmi baja. Örült nekem.Csak......
- Csak mi?
- Még nehezebb lett minden. Azt hittem,hogy haladok nála,de egy lépést előre két lépést hátra haladok.
- Ezt hogy érted?-kérdezi C.A.P
- Riválisaim lettek.
A fiúk egymásra néztek. Ahogy várható volt C.A.P volt az,aki oda ment a fiúhoz.
- L.Joe igaza lehet Chunji-nak. Nem tudod,hogy mit cselekszel. Eddig az volt az álmod,hogy híres rapper lehess. Keményen dolgozol,ahogy a csapat többi tagja is. Egy olyan lány után futsz,akit egy kicsit sem vesz észre. Szerinted ez hogy fog végződni?
- Tudom,hogy mit akartok! De tudjátok meg,nem adom fel! Valami azt súgja,ha most lemondok róla egész életemben bánni fogom. Érted hyung?!
- Értem!- srácok most hogy ezt tisztáztuk ideje lenne aludnunk is egy keveset. Holnaptól nincs megállás.
- Hyung...... - akarta volna folytatni mondandóját Chunji,de C.A.P befogta a száját.
- Mindenkinek jó éjszakát!- vitte magával a nagyszájú fiút,akinek szavakat súgott a fülébe.
Nagy nehezen,de L,joe is lefeküdt már.Mielőtt behunyta volna szemeit,egy sms-t küldött Na Ha-nak. Párnája alá tette telefonját,és elaludt.
Reggel 7:20 perc.
Egy fényes hétfő reggel.Kávé illata terjeng a levegőben,így már tudom hogy Kwang fel van.
lezuhanyzok,felöltözöm és kimegyek a húgomhoz.
- Te ébren?-lepődött meg
- Igen. Nem tudtam aludni.
- Akkor ma szabadnapot veszel ki? Bár, sunbae vár az étterembe.
- Észnél vagy?! Megyek dolgozni.Semmi bajom.
- Ezt már hallottam egyszer,és ott estél össze majdnem.
- Jól vagyok!
- Rendben van! Ahogy szeretnéd.Felnőtt nő vagy nem erőltetek rád semmit sem.
- Azt megköszönném! Lenézek a matracon alvó fiúra,és nevetni kezdtem.
- Még a kis álomszuszékot is fel kell keltenünk. -Kwang -nak eszébe jutott valami.
- Mi lenne,ha felköltenéd Hongki-ssi-t.Aztán pedig együtt bejönnétek dolgozni.
- Sunbae haragudni fog ha késni fogunk. Ez már a második alkalom lenne.
- Emiatt ne aggódj! Én most megyek,és előtettek beérek az étterembe. Majd mindent elintézek.- gyorsan a táskájába pakolt,és olyan hamar elhagyta a lakást,hogy reagálni se tudtam.
- Ebbe meg mi ütött? Mindegy, mostanában elég furcsa. Közelebb léptem az alvó fiúhoz,és leguggoltam mellette.Néztem egy darabig. Fejemet a térdemre hajtom. A mutató ujjammal birizgálni kezdtem az orrát,amire ő szépen reagált.Mindig odakapott,és vakargatni kezdte.
- Hehehehe... -nevetni kezdtem.Nem tudom,hogy előtte is fel volt-e ,de kinyitotta szemeit.
- Jól szórakozol noona?!
- Igen!-helyeseltem kérdését a fejemmel is.
- Ennek örülök.-felült.
- Kwang noona hol van?- nézett körül.
- Ő már elment az étterembe,azt mondta elintézi ha egy kicsit késünk.
- Aaaaaaaa...! -ásított.
- Milyen kedves tőle. Megyek,és lezuhanyzok.- ekkor eszébe jut hogy semmi cucca nincs itt.
- AAish! Elfelejtettem,hogy ma dolgozni kell menni. Nálatok aludtam pedig egy darab ruhám nincs itt,hogy fogok így bemenni dolgozni. Sunbae meg fog ölni engem...
- Nyugalom Hongki ssi! Emlékszel,amikor volt az a jelmezes rendezvény az étteremben,és mindenki nálunk öltözött át.
- Téényleg! Akkor maradt itt ruhám.
- Pontosan!- rázom meg a fejem.Elővettem a fekete váltáskáját,amiben a ruháit nálunk hagyta.
- Tessék! Szolgáld ki magad!
- Köszönöm noona!-elvette a táskát,és a fürdőbe ment.Én gyorsan megcsináltam egy-egy szendvicset,és egy kis hordozható kulacsba Hongki-nak kávét.
Mikor ki jött odaadom a kezébe.
- Tessék!
- Ez meg mi?
- Reggeli!- mosolygok rá.
- Te mindenre gondolsz .-elhagytuk a lakást. Sikerült elérnünk a járatot így csak félórát késtünk az étteremből. Mint mindig Jihu úr most is ellátta Hongki baját,amin egy jót nevettünk.Ahogy körbenézek egy családot látok,csupán L.joe hiányzik.
Valahogy szomorú vagyok,ahogy a tegnap estére gondolok.L.Joe szemeiben bánat tükröződött,és a búcsúnk sem volt a legszebb. Előveszem telefonomat,és megpillantom a kijelzőn az üzenet jelzést.
Az üzenet:
~ Szia Naha!
Már biztosan alszol. Három hét múlva találkozunk!
Vigyázz magadra! Szép álmokat! ~
Rövid,és sokat mondóak voltak szavai.A telefonom le volt halkítva,így már értem hogy miért nem hallottam a jelzést.
Az étterem csengője jelzett.Elkezdődött egy újabb hét. Újra találkozunk a megszokott vendégeinkkel.Vicceket mesélünk,elmeséljük a hétvége fáradalmait.
Ez a nap is jól kezdődik.
Szeretek itt lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése