8.fejezet

~ Sötétben a fény~


Délután 5 óra
L.Joe és én megérkeztünk a szórólapon említett helyre.Ami nem volt más,mint egy fesztivál.
*Őrült párok* napot tartottak, amit este pedig tűzijáték követ.Járkáltunk a sorok közt,és megláttam egy arcfestő helységet.Rá néztem L.Joe-ra,aki rögtön rákérdezett.
- Mi a baj? Rosszul vagy?
- Eljössz velem azt kipróbálni?- mutatok az arcfestő helységre.Ő rögtön oda nézett,aztán vissza rám.Némi mosoly is megjelent arcán.
- Ebben nekem mi a jó? Kapok valamit cserébe,ha hagyom magam kidekorálni?
- Aha! Szóval, így játszunk?-kérdezem.A fiú fejével tudatta válaszát,aztán így folytatta.
- L.Joe nap van,emlékszel? A kedvemben kell járnod.Szóval, mit adsz nekem cserébe?-a fiú játszadozott arckifejezésével,így nem igazán tudtam eldönteni,hogy most kötekedik vagy viccelődik.Azért engem sem kell félteni belementem a játékába.
- Mit szeretnél?-szavaimtól zavarban érezte magát,de azért válaszolt.
- Mivel olyan helyen vagyunk,ahol sok a szerelmes pár ....
- Mire akarsz ezzel célozni?
- ...viselkedjünk úgy,mintha tényleg egypárt alkotnánk.Igazából nem is lehetnénk itt.A szerelmeseknek tartják ezt a napot az ősz első napján.
- Rendben van! Hogy szólítsalak?- nem tudta leplezni boldogságát,és a kérdések amit hozzá szegezek egyre jobban zavarba hozzák.
- Hívj oppának!
- Megegyeztünk! Kérlek oppa siess!-elkezdem lökni gyengéden.
- Hová sietsz noona?
- Az idő olyan gyorsan múlik.Ki akarok próbálni mindent,ami érdekel.-2-3 m-t toltam magam előtt,aztán leültünk egymással szemben.Megkaptam a festéket ő előrébb hajolt.Könyökével a térdén támaszkodott.Az ecsetet a piros festékbe mártom .
- Ki találtad már,hogy mit akarsz festeni?-kérdezi
- Igen!-mosolyogtam rá.Aztán szépen elkezdtem rá festeni.Amikor kész lettem vele mosolyra húzódtak ajkaim.Jól álltak a jelek az arcán.Ő rám mosolygott.
- Ennyire viccesen festek?
- Meglepően nem!-jelentettem ki.Tekintetemet oldalra aztán vissza rá szegeztem.
- Lefényképezhetem?
- A jeleket az arcomon vagy engem?
- Téged jelekkel az arcodon.-válaszoltam rögtön vissza. Nagyot nevetett a válaszomra.Pislogott egyet,és így válaszolt.
- Legyen! Látom,hogy nagyon szeretnéd azt a képet.Aztán ne mutogasd!
- Esküszöm,hogy nem teszem.-elővettem telefonomat,és gyorsan megcsináltam azt a képet mielőtt meggondolná magát.
A *jel L.Joe arcán...(a képet szerkesztettem)
-><-
A képet megcsináltam aztán gyorsan elraktam a telefont.A fiú,aki erre a napra a párom lett rám nézett csodálkozva.
- Furcsa vagy!-jelentette ki
- Csak elővigyázatos vagyok!
A bódé tulajdonosa egy idős hölgy volt.Az arcfestésen kívül még nyakláncokat is árult,volt a kínálat között két angyali szárny is,amit ketté lehetett szedni(páros medálok voltak). Kivette és elindult felénk.
- Ti fiatalok nagyon illetek egymáshoz.Csupa móka,nevetés....ezt nektek hoztam.-nyújtja oda a fiúnak a páros nyakláncot.L.Joe felállt elvette a nyakláncot,meghajolt aztán rám nézett.Nagyon komoly volt.A nyakláncot a zsebébe rakta egy törlőkendővel letörölte a festéket.
- Mi a baj?-kérdezem.De ő nem válaszolt.
A festékes kendőt a mellette lévő asztalra teszi, majd lehajolt és megfogta a kezemet.Aztán húzni kezdett.
- Mi történt? Hová viszel oppa?Hisz még olyan sok minden van itt amit még ki szeretnék próbálni.
- Nem akarok tovább itt lenni,ne haragudj noona!- követtem nem is volt más választásom. Szólítgattam őt,de mintha valahol máshol járna éppen nem figyelt rám.Ezt a hirtelen eső zavarta meg.
- Haah?-eszmélt fel a fiú.Aztán megállt.A fiú nagyot sóhajtott és így szólt.
- Miért nem szóltál butus?-tekintetemet rászegezem
- Szóltam,de valahol máshol jártál.- L.Joe oldalra nézett,meglátott egy kirakatot aminek nagy eresze volt.
- Gyere,ott megvárjuk még eláll az eső.- az eresz alá álltunk.Aztán elengedte kezemet egy nagyot sóhajtott, végül lehajtja a fejét.
- Ne haragudj! Tudom,hogy szerettél volna mindent kipróbálni,de ez még sem olyan mintha tényleg egypár lennénk.
- Az zavart,hogy a hölgy azt hitte egypár vagyunk?
- Félre értesz noona nem ez volt a baj.
- Akkor mi a baj?
- Sunbae adott nekem egy páros nyakláncot,amit nálunk a szerelmesek hordanak.Annak jelképeként,hogy ők egyek.Örökké összetartoznak nem kérhetem tőled,hogy a nyaklánc egyik felét hord.-kiveszi a zsebéből a nyakláncot.
- Jobb ha megválok tőle.-jelentette ki L.Joe.Ennyire lesújtva még sosem láttam rápillantottam a tenyerére amiben a nyakláncot tartotta.A medálok szépen összeillettek a kezében.
- DE SZÉP!-kiáltok fel.Szemei nagyra tágultak,fejét felemelte,tekintetét pedig felém szegezi.
- Tetszik?
- Hát persze!Elvégre én is lányból vagyok!-mosolygok rá.Aztán amilyen hirtelen megjelent,olyan hamar tűnt is el az arcomról.
- Hm?! Min törtöd a fejed?-kérdezi
- Szerinted nagy baj lenne,ha hordanánk? Igaz,mondtad hogy a szerelmesek hordanak hasonlót,de mi lenne,ha ennek a napnak az emlékeként hordanánk ?Ha nem látják meg senki nem fog kérdőre vonni.Na,mit szólsz benne vagy?
- Látom,hogy nagyon lelkes vagy.Ennyire szeretnéd?
- Az eső ellenére is kijelenthetjük,hogy ez a nap jó volt.Láttam a tengert,kaptam körtét,kifesthettem az arcod amiről bizonyíték is van.-mosolygok rá.
- Mintha fenyegetést éreznék a levegőben-feleli L.Joe.Meglököm egy kicsit a vállát aztán grimaszolni kezdtem.
- Nem is igaz!-felelem
A fiú végig engem nézett.
-  Nem tudnánk elkerülni azt,hogy meglássák.A párja nálam lesz így biztosan kérdőre vonják majd az étteremben a többiek.Kwang-noona-val laksz,ha más nem is ő biztosan meglássa majd rajtad.Mit fogsz mondani?
- Azt hogy vettem.
- Nem hinné el hisz ismered.Mond azt,hogy van barátod.Mindig ezzel szekál legalább békén hagy.
- Ha ezt mondom akkor látni akarja majd.
A fiú gondolataiba mélyedt. Bízik abban,hogy ez a nap nem volt hiába.Egy új remény csillant fel előtte,biztosan tudja,hogy ez a barátság képes lenne szerelemmé válni.Még ha kis esély is van rá ő megragadja.Az eső sem esett már.
A fiú az égboltra nézett,aztán így felelt.
- Lehet,hogy addigra már lesz kit megmutatnod neki.Hidd el noona,ha jobban körül nézel látnád,hogy a világ nem olyan mint amilyennek megismerted.Lehet neked is szerető férjed,gyerekeid.
- Én ilyenekről álmodni sem merek L.joe-ssi.
Hirtelen nagy csattogó,durranó hangot hallottam meg az égen,amit különböző fények követtek.Előre léptem egyet,és a tekintetem a csodás látványra irányult.
- Ez gyönyörű! Még sosem láttam tűzijátékot!-jelentettem ki,aztán elmosolyodtam.A fiú felé fordultam.
- Most hogy bele gondolok ez az egész olyan különleges volt..
- Ezt hogy érted?-kérdezi kissé érthetetlenül miközben még mindig az eget nézni.
A csillagos égen amin a színes virágok rajzolódtak ki fénye ránk sütött,és a fiú kezében csüngő angyal szárnyak csillogtak a sötétben.Ez a nap lehet egy pár kapcsolatának a kezdete vagy egy fájó küzdelem a szerelemért.L.joe tudta,hogy csak most jön a neheze.Érezte ezen a napon egy kicsit közel engedett magához,de a fejéből nem tudta kiverni azt a férfi akit a parkban látott velem.
- Otthon lettem volna egyedül,még Kwang haza nem jön.Nagy mázli kellett hozzá,hogy a telefonodat akkor felvedd L.Joe-ssi. Így veled néztem meg először a tengert,veled nézek először tűzijátékot,és be kell hogy valljam ,de te voltál az első pasi,akinek az arcát kifesthettem.
Abban a pillanatban mérhetetlen boldogságot érzett.Nem érdekelte az ismeretlen férfi,a  holnap, csak ez a pillanat .A fejével baktatott aztán elmosolyodott.Ezt észrevettem,és kérdőre vontam.
- Te mosolyogsz?Mondtam valami vicceset?
Ő csupán nagyot sóhajtott és tovább mosolygott.Végül rám nézett aztán elindult felém.Egy karnyújtásnyira megállt előttem.
- Noona hordjuk a nyakláncot,és ha kérdőre vonnák nyugodtan mond azt,hogy van barátod.
- De ez nem igaz!
- Butus egész nap vele voltál.-gondolkozásba estem,végül leesett hogy a fesztiválon egy párt alkottunk.
- Igazad van L.Joe-ssi! Egész nap vele voltam.- felém hajolt és a nyakláncot belerakja a nyakamba.Megérintem a medált aztán a fiú felé nyújtom jobb kezem.
- Most én jövök! A nyakadba teszem.
- Rendben!- ide adja a nyakláncot,és bele rakom a nyakába aztán egymást néztük.Tekintete kellemes volt,lehet hogy ez a hely,ez a pillanat tette de varázslatos volt ez az egész.A tűzijáték fénye a sötétben újra és újra megvilágított minket.Romantikus volt főleg így hiszen csak ketten voltunk . A csodás pillanatot a telefonom csengőhangja zavarta meg.Előveszem aztán a telefonra néztem.
- TE JÓ ISTEN!-kiáltok fel
- Mi történt?
- Kwang az.....nehezen,de felveszem
- Tessék!
- MI AZ HOGY TESSÉK?!!! HOL A FENÉBEN VAGY?! ITTHON KELLENE LENNED.BETEG VAGY,RÉMLIK?!!!!-ordít a telefonba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése