~ Amikor a szív megdobban..~
- Ha már ilyen szépen összegyűltetek ideje lenne nyitni.
-Igenis sunbaenim !-hajoltak meg az idős úr előtt
Ji HU úr észre veszi,hogy nem vagyok ott a húgom mellett.
- Kwang! Hol van a nővéred? Remélem nem beteg?-a húgom elmosolyodott,és így felelt
- Ne aggódjon sunbaenim! Az étterem cuki pandája itt van,csak ment átöltözni.Amin nekem is át kell esnem gyorsan.-aztán L.Joe-ra nézett.
- Megtennéd,hogy kinyitsz?
- Persze noona!-a fiú a válaszát éppen hogy csak kiejtette a száján Kwang abban a pillanatban elfutott az öltöző helységbe.
Ji Hu úr mosolyogva követte a lányt tekintetével.Amikor a fiúkra nézett volna vissza megijedt.Hong Ki ott volt közvetlenül mellette,és őt figyelte.
- Mondja sunbaenim! Miért ilyen jó kedvű,ha a lányok itt vannak?Hm....-hajolt közelebb az idős úrhoz összehúzott szemmel.
- Csak nem tetszik magának az egyik?-kérdezte kicsit sejtelmesen Hong Ki
Gu Ji Hu úr a fiúra nézett.
- Hé te! Hogy merészeled!-aztán fejbe vágta a jobb kezében lévő lábassal.A fiú a fejét fogva összekuporodott.Felnézett,és megdöbbent a lábas láttán.Eztán szomorú arcot vágva így szólt.
- Sunbaenim! Hogy került olyan hirtelen a lábas a kezébe? Tisztán emlékszem,hogy az előbb nem volt semmi a kezében.
- Ne kerülgesd itt a forró kását! Gondolkozz mielőtt beszélnél,te féleszű! Az unokáim lehetnének.Ha tudni akarod egy nő mindig élettel tölt fel egy helyet.Legyen az a nő olyan mint egy angyal vagy egy hárpia. Gondolj csak bele! Egy magam fajta öregembernek akinek nincsenek gyerekei ez a hely nem lenne olyan vidám.Miután a feleségem meghalt nagyon nehezen tudtam vinni az éttermet.Nehéz beismernem,de....- a szavába vágva Hong Ki felállt.
- Ooooh! Sunbaenim! Ne aggódjon,mi soha nem hagyjuk el önt!-ölelte át könnyeivel küszködve Hong Ki.Az idős úr ismét fejbe vágta a lábassal.
-Aaaaish!!! Maga meg akar ölni?!!!
- Munkára!-aztán ott hagyta a fiúkat.L.Joe oda ment a szőke fiúhoz.
- Ez félelmetes volt! Még sosem láttam ilyennek.
- Én sem. Hogy tudott ekkorát ütni,még mindig sajog a fejem....- az étterem kis csengője megszólalt.Ugyanis ,ha kinyílik az ajtó egy csendülő hang hallatszik.A fiúk ismerték ezt a hangot így automatikusan az ajtó felé fordultak,és üdvözölték az első vendégeket.Ezen a napon valahogy sokkal több vendégünk volt.Tudtam,hogy a mai nap valami történni fog.Valami váratlan.Este 10 óra van az étterem bezárt,de mi négyen még dolgozunk.Fáradtan,de lelkesen mosogatunk.Félóra alatt végeztünk.Elbúcsúztunk sunbaenimtől,és egy darabig együtt mentünk haza felé.Mi pár lépéssel előrébb voltunk a fiúknál,akik furcsán halkan beszéltek egymással.Engem valahogy érdekelt,hogy miről is beszélnek ezért hirtelen megálltam L.Joe pedig nekem jött ő pedig a földre esett. Zavarában felállt aztán hajolgatni kezdett előttem.
- Bocsáss meg noona! Figyelmetlen voltam.-nagyon megijedtem,hogy nagyon megütötte e magát.Ezért én sem voltam abban a nyugodt állapotban.
- Ma a baj L.Joe-shi?-szögezem felé kérdésem.
- Semmi bajom!-ebben a pillanatban meglátja a buszt megérkezni.
- Mennem kell,különben itt hagy a busz. Jó éjt!- közvetlenül mellettem futott el.Végig néztem ahogy felszállt a buszra és az elindul vele.Tudtam,hogy L.Joe-val valami baj volt,de nem értettem hogy mi.Eddig sosem viselkedett így.Nem tudtam leplezni lehangoltságomat,amit Hong Ki és a húgom is észre vett.A fiú egy pillanatra oldalra nézett,és meglátott egy plakátot,amin egy koncert helyszínét,és idejét tüntette fel.Elmosolyodott,és elkapta a csuklómat.
- Hong Ki-shi! Mit csinálsz?-kérdezem kicsit meglepődve
- Ne kérdezősködj! Csak gyere velem!-húzni kezdett.Hátra néztem a tesómra,de ő csak a vállát húzta.Észre vettem,hogy ő nem jön velem ezért megijedtem.
- Kwang,te nem jössz?!!-arcán mosoly jelent meg.Jobb kezét felemelte és integetni kezdett.
- Én inkább haza megyek! Szórakozz jól!-a szavaira még jobban megijedtem,ezért vontatni kezdtem magam,de a fiú továbbra is húzott maga után.Közben ő telefonált,de nem nagyon figyeltem,hogy mit is beszélt.Ahogy közeledtünk egy hangra lettem figyelmes.Szinte azonnal rabul ejtett.Nem tudtam,hogy kihez tartozik ez a csodálatos hang,de látni akartam.Ezért már követtem magamtól Hong Ki-t.Ő ezt észre vette.
- Haaaaah?!!!-nézett rám.
- Hova hoztál?- még mindig az ismeretlen hang hatása alatt vagyok.Csak a hangra figyeltem,Hong Ki hangját alig hallottam.A kérdésemre elmosolyodott,és így válaszolt.
- Tudom,hogy szereted a zenét.Ezért elhoztalak egy koncertre.Még pont sikerült rá jegyet szereznem.-Ugyanis,igaz hogy szabadtéri volt,de körbe volt kerítve,és két bejárata volt.A jegyünket oda adta,és beljebb mentünk.A hang hívott engem,ezért követtem.Amikor beértem elszomorodtam,mert több ezer ember volt előttem.Nem láttam el a színpadig.A szőkeség egészen az arcomig hajolt,és látta a könnybe lábadt szemeimet.
- Miért sírsz noona?
- Nem sírok.
- De igen!Nem szeretem,ha sírsz.-mondja kicsit lehangolva.A színpad felé nézett,aztán pedig rám.Végül eszébe jutott egy ötlet.
- Ezt nem hagyom annyiban. Noona,kövess engem!-A közönség közé tolakodott,és azt kiabálta
Tekintetünk
abban a pillanatban találkozott.Furcsa érzés kerített
hatalmába,érthetetlen érzések .Tudtam,hogy most kellene abba hagynom.Nem
kellene tovább a szemeibe néznem,de nem tudtam parancsolni a
testemnek.Már nem én irányítok.~Ha én nem is, ő miért nem teszi meg?Miért nem szakítsa meg a szemkontaktust~ gondolataimban e szavak hangzottak újra és újra.Valójában azért nem nézett másfelé,mert amint a lány szemeibe nézett a szív ,ami ez idáig hallgatott,most verni kezdett.Mély ,erőteljes dobogást hallatszott a sötétben ,amit a fivérei meghalottak a hangos zene ellenére is.A fiúk mind egymásra néztek,aztán a közönség felé.Tudták,hogy az a valaki valahol a közelben lehet,ahonnan jól látni a színpadról.Lassan a dal végére járunk,de még mindig egymást nézzük. Hong Ki pedig engem keresett a tömegben,mire belém botlott.Így a szemkontaktust ez a kis malőr szakította meg.
- Noona,nem hallottad hogy kerestelek?-megráztam a fejem,hogy egy kicsit kizökkenjek.
- Nem hallottalak.Bocsánat!-a fiú jó kedvre derült,és a nyakamba rakja jobb karját.
- Lefogadom,hogy a zenébe mélyedtél.Ezért nem halottad a hangomat.-kicsi grimasz jelent meg az arcomon..
- Igen! Ahogy mondod Hong Ki-shi!-mosolyogtam rá.
Közben a színpadról ő továbbra is nézett engem.Mivel Hong Ki is ott volt, együtt szórakoztunk.Amíg a koncert véget nem ért.Sokkal jobban éreztem magam mint előtte.A zene teljesen megnyugtatott. Egy órája vagyunk már a koncerten,de én már fáradok.A rajongókkal ellentétben én nem bírtam tovább a zenére reagálni.Dörzsöltem szemeimet,mint egy kisgyerek,és Hong Ki-ra néztem.
- Mond Hong Ki-shi! Baj lenne,ha a végét nem várjuk meg?
- Haaaah?!-nézett rám.Látta rajtam,hogy pillanatok választanak el attól,hogy elaludjak.
- Ne is gondolj ilyesmire noona!-aztán elmosolyodott.
- Ugye tudod,hogy nagyon aranyos vagyamikor álmos vagy.
Tudni kell rólam,hogy amikor csak tényleg az ágy választ el attól,hogy elaludjak nem nagyon figyelek a körülöttem lévő dolgokra,így csak ráztam a fejem.
-Hm! Noona,hol voltál te eddig?-szögezte felém kérdését mosolyát kicsit sem rejtve előlem.
Tekintetemet nehezen,de rá vetettem.
- Egy kicsi országban,vidéken.-váratlanul megfogta a csuklómat,és húzni kezdett maga után.Pont úgy,ahogy ide hozott engem.
- Nem veszítelek el szem elől.Többet nem!-én csak csendben mentem utána.A keze jó meleg volt még ebben a hidegben is.Kiértünk az utcára,és egyenesen a buszmegállóba mentünk.Ott elengedte a csuklómat,és utána nézett,hogy mikor jön a buszunk.
- Aish!-fordult felém.
- 30 perc múlva jön a következő busz.Gyere üljünk be addig valahová.
Leültem a buszmegállóban lévő padra.
- Nem akarok! Várjuk meg a buszt itt,kérlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése