~ Az enyém vagy!~
A mai nap jól kezdődött.Legalábbis azt hittem.
Miközben én az étteremben dolgoztam.A vámpír fivérek otthonában nagy a sürgés-forgás.
Yonghwa még mindig az ágyában alszik ,akit a telefonja csörgése ébresztett fel.Jobb kezét a párnája alá csúsztatja,és a telefonja kijelzőjére pillant.
- Aaaaaaaaah.... -ad hangot csalódottságának.Végül,felveszi a telefont.
- Jó reggelt oppa! Figy.....
- Állj!- szakította félbe a lányt Yonghwa.
- Miunghyun,emlékszel arra amit az éjjel mondtam neked.
- Igen,de....
- Haaaaah,mit akarsz?
- El jössz velem reggelizni?
- Ki hagyom! Viszlát!- erre lenyomta a telefont.
Bal kezét a homlokához támasztja.
- Nem bírom tovább ezt a nőt.-lassan fel kell az ágyából,felvesz egy pólót.A telefonját a kezébe veszi,és lemegy a nappaliba.
A többiek is ott ültek már.
- Jó reggelt srácok!
- Oooh, hát felébredtél hyung!
- Jó reggelt!-mondták egyszerre Jonghyun és Jungshin
- Miért nem ébresztettetek fel?
- Mert ilyen mélyen még soha nem láttalak téged aludni hyung.- leült Minhyuk mellé.
- Mikor jönnek a szüleink?
- Délre érnek a Szöuli reptérre.
- Remek!
- Csak nem a kis játékszered miatt aggódsz?-kérdezi Jonghyun
- Játékszer?-nézett rá,mintha nem értette volna a kérdést.
- Az ember lányról beszélek,akinek már halottnak kellene lennie. Anyánkat nem tudod becsapni. Megérzi rajtad az vér szagát.- Yonghwa szemei nagyra tágultak.
- Hogy?-lepődtek meg a többiek
- Már akkor észrevettem rajtad,amikor a fotózásra jöttél.Fényes nappal közlekedtél kíséret nélkül.Már jobban bírja a napfényét a bőröd.Egy kis színed is lett,és erőteljes lettél.
- Igaz ez hyung? Tényleg megharaptad őt?- kérdezi Jungshin. Yonghwa tudta,hogy itt már felesleges titokban tartani a dolgot,mert Jonghyun mindenre rájött.
- Igen,igazat mond Jonghyun...
- Hol történt meg a dolog?- kérdezi kíváncsian Minhyuk
- Az autóm hátsóülésén.
- Hogy voltál képes leállni hyung?- kérdezi Jungshin
- Mikor már nem hallottam szívének dobbanását megijedtem.- Jonghyun felállt.
- Akkor kellett volna megölnöd őt.-nézett rá kissé komor arckifejezéssel
- Anyánkkal szemben nem leszel képes megvédeni őt.A tanács tagjai elfogják rendelni a lány halálát,mert addig nem élhetsz teljes vámpír életet.Teljesen a lányra leszel utalva. A vére fog éltetni téged.Mit fog szólni hozzá,ha két naponta ráveted magad a vére miatt.Előbb vagy utóbb megfogod őt ölni.Azt tanácsolom neked,hogy ne kerülj hozzá túlságosan is közel.Már így is többet foglalkozol vele,mint kellene.
-a mondandóját befejezve elhagyta a házat.
Minhyuk és Jungshin nem szóltak bele a beszélgetésbe.
- Yonghwa hyung!
- Mit akarsz Minhyuk?
- Igaz,hogy a módszereink nem a legjobbak,de az a hagyomány.- Yonghwa Minhyuk-ra nézett.
- Hagyomány.... elegem van már,hogy nincs saját életünk,mert úgy cselekszünk ahogy a tanács,vagy ahogy anyánk szeretné.-hirtelen felállt.
- Hyung!
- Megyek,és elkészülök. A stúdióba kell mennem.- olyan gyorsan felment a szobájába,hogy a fiúk reagálni sem tudtak.
L.Joe,és kis csapata korán ébredt . Lesz egy tv fellépésük,aztán a helyszínre mennek,ahol a koncert lesz.
Fiatal rapperünk a telefonját nézegeti.Várva egy üzenetet,ami nem nagyon akar érkezni.
- L.Joe miért nézed a telefonod? Azt hiszed,ha egész nap azt bámulod életre kell,vagy mi?
- Hahaha..! Nagyon vicces vagy Chunji.
- A barátnőjétől várja az üzenetet.-vág közbe Ricky.Amit egy vállba verés követett.
- Auuu! Ezt miért kaptam?-kapott a vállához.
- Ő nem a barátnőm.Még nem... -hagyta abba mondandóját L.Joe.
A pillanatot a menedzserük szakította félbe.
- Készen vagytok? Sietnünk kell!
- Igen,készen vagyunk!-válaszolták egyszerre.
- Remek! Akkor munkára fiatalok!- a csapatnak béreltek egy fehér kis buszt.Aztán elindultak a kitűzött cél felé.Miközben az autóban a tagok egymással voltak elfoglalva L.Joe még mindig egy üzenetre várt.
Az étteremben nagy a forgalom egy pillanatra se tudunk megállni.
Minden egyes vendég,aki bejött hozzánk egy ajándék sütit kapott. Hal formájú volt,és az illata nagyon ínycsiklandozó.
- *Ajusshi ,ezt te csináltad?- nézett rám az öreg étterem tulajdonos.
- Természetesem! Miért?
- Ilyen miért nincs az étterem menüjén?
- Mert ilyet,csak különleges alkalmakkor készítek.
- Aaah,értem!
A stúdióban Yonghwa nem tud a zenére koncentrálni,ezért lemegy egy közeli kávézóba,és megissza a szokásos adagját.Egyedül.Legalább is csak azt hitte.Magányát néhány rajongója zavarta meg.
Adott néhány autogramot ,és pár közös kép is készült.
Megköszönte a rajongók kedvességét,kezébe fogta kávéját és elhagyta az épületet.Aztán eszébe jutott a leányzó,aki sokszor mosolyt csal az arcára.
- Vajon,most mit csinálhat? Ááááh,dolgozik.-villant be egy kép a szórólapról,amit Junghyun vitt nekik.
- Megnézem mit csinál.- gondolja magában,széles mosollyal az arcán. Az autójába ült,és elindult az étterem felé.
Én,aki már nagyon éhes voltam.Egy ideje szemezek ezzel a hal formájú sütivel,amit Ajusshi észre vett.
- Na ha,ha szeretnél enni belőle nyugodtan ehetsz.
- ÁÁÁááh,komolyan!!! Megehetek egyet?!
- Persze,egyél csak!- mosolygott rám Jihu-úr.
*Ajusshi- Idősebb férfiakat szokás így hívni.(35+)
Boldogan nyúlok a sütihez.Le is ülök egy székre. Egy nagyot beleharaptam.
- Hüüüüm.....-adok hangot annak,hogy mennyire ízlik a süti.Egy hang zavart meg hirtelen.
- Ennyire finom?- szemeim nagyra tágultak. Ismerem ezt a hangot.Nyeltem egy nagyot,és lassan a hang felé fordultam.Döbbenten néztem rá.A számból még kilógott egy darab süti.
- Látom még gyakorolnunk kell a válasz adást. Kaphatok én is egy olyan sütit?
- Ühüm.....-helyeslem a kérdést.Felállok,és oda viszek egy hal sütit.
- Ülj le!-mutatok a székre.Így is tett,én pedig meghajoltam előtte. Magára akartam hagyni,de így szólt:
- Miért nem ülsz ide? Biztosra veszem,hogy most te is pihensz. A sütidet sem etted meg.Vagy talán félsz tőlem?-erre a kérdésre azonnal a szemébe néztem.
- Nem félek tőled.- felelek,aztán rám mosolygott.
- Azt hittem,hogy ma egy szót sem csikarok ki belőled.
- Igazán? Mit keresel erre felé? Nem dolgoznod kellene?
-Aahhhhhh,elrontod a beszélgetést. Nem is sejtettem,hogy itt ilyen rossz a kiszolgálás.
- Hogy?!-nézek rá döbbent arckifejezéssel.
- A kérdéseid támadóak ,azt hiszed hogy ezt megúszod büntetlenül..
- Nem értelek.
- Ülj le!-leültem vele szemben. Hongki, Jihu úr,és Kwang figyeltek minket.
- Figyelek!
- Mit tudsz a vámpírokról?- szerencsére a sötét helyen ültünk,így nem hallott senki.
- Emberi vért isznak,nem bírja a bőrük a napfényt,késő este mászkálnak,és koporsókban alszanak.
Yonghwa nem bírta ki nevetés nélkül.
- Hahahahahaha...szerinted koporsóban alszom?
- Semmi sem biztos..- mosolygok rá.Ő aztán kifelé bámult.
- Késő este van?
- Nem.- felelek.
- Van némi igazság abban amit mondtál. Tényleg emberi vért iszunk,de annak is meg van a menete. Nem gyilkolunk feleslegesen.De fogyasztunk emberi ételeket is.A napfény csak addig bántja a fiatal vámpírok bőrét,még a kiválasztottjuk vérétől meg nem erősödnek.
- Úgy érted....
Fejét felém fordította,és rám nézett.
- Úgy értem,hogy az enyém vagy!
- A tiéd? -lepődtem meg.Furcsán kezdtem érezni magam,még sosem mondta ezt nekem egy férfi sem .Nem tudom miért,de melegem lett. Tudtam,ha sokáig nézem elpirulok,ezért tovább kezdtem enni a sütimet.
- Az enyém vagy! Lassan kezdem visszanyerni az erőm.De ha elgyengülök csak te segíthetsz rajtam.
- Én?-nézek rá.
- Igen.A véred éltet engem még ilyen gyenge vagyok.
- Szóval, ne hagyd el az országot,és a környéket. Nem szeretnék meghalni.- láttam rajta hogy komolyan beszél.
- Értem!-felelem
- Hm? Ennyi? Azt hittem,hogy ellenezni fogod.- fejemben az a nap emlékei forogtak,amikor az autóba próbáltam bevonszolni elgyengült testét.
- Amikor nem voltál eszméletednél,és én vittelek el az autóig megijedtem.Nem reagáltál semmire ,és nagyon sápadt voltál. Nem megyek sehová.Azért vagy itt,mert a véremre van szükséged?
- És ha igen?
- Nem fogok ellenkezni. Nyugodtan igyál a véremből.
- Gyere velem. Most!
- Legyen! - egyeztem bele.Felálltam az asztaltól ránéztem,és így szóltam.
- Először szólok Jihu úrnak,és utána mehetünk.
- Rendben van!- baktatott fejével. Elindultam az étterem tulajdonoshoz.Arra hivatkozva,hogy lenne egy kis dolgom 1-2 órára elhagyhattam az éttermet.
Kwang és Hongki ekkor már a munkával voltak elfoglalva.
Kimentem Yonghwa-val az épületből.Követtem minden lépését,mintha egy láthatatlan kötél lenne közöttünk.
30 percig csak sétáltunk,végül megállt előttem.Tekintetem rászegeződött.
Körülöttünk senki nem volt.Fák voltak az út mind a két oldalán az utat pedig kövek borították.
- Csukd be a szemed!-mondja nekem
- Miért?
- Ssssssssst! Tedd azt amit mondok neked.-amikor az utolsó betűt is kiejtette becsuktam a szemeimet.Ő felém lépett pár lépést,aztán jobb kezével arrébb húzza hajamat a nyakamtól.
- Felkészültél?
- Igen!-feleltem. Éreztem,hogy felém hajol,ezért összehúztam szemöldökömet várva a fájdalmas harapást.
Ő csillogó fekete szemeivel a reakciómat figyelte. Szinte azonnal mosolyra húzódtak ajkai.Tovább hajolt egészen az arcomig,és adott rá egy puszit.A döbbenettől nagyra nyitom szemeimet.
- Vicces lány vagy te!Tetszel nekem.
~ Uram isten! Belehalok,ha tovább így néz rám.....~-gondolataimban a szavak csak úgy bombáztak engem.
Zavaromban a tekintetemet az úton lévő kövekre szegezem.
- Ennyire csúnya lennék?
- Hogy?-kérdezek vissza
- Miért nem nézel a szemembe?
- A szemembe süt a nap.
- Hehehehehe... megkönnyebbültem.
- Igazán?
- Igen. Tudod,rájöttem valamire.-tekintetemet ismét felé irányítom.
- Mire?
- Rosszul hazudsz.
- Miért hoztál ide?- próbálom magamról terelni a szót.
- Az étteremben sok a kíváncsi fül. Úgy látom ismét a
kérdéseknél tartunk. Az a nyaklánc a nyakadban egy páros nyaklánc darabja.Kitől van?
- Egy baráttól.
- Egy barát nem ad ajándékba egy ilyen nyakláncot. Nem illik.Van valakid?
- Nincs.
- Tetszik,hogy amikor válaszolsz a szemembe nézel.
- Miért jöttünk ide?
- Válaszokat akarok.
- Mire?
- Miért gondolok rád?
- Hogyan?- lepődtem meg.
- Mióta megláttalak nincs olyan nap,hogy ne gondolnék rád.Miért?- szavai zavarba ejtőek számomra.A sötét szemei ragyogtak,és a szívem nagyon hevesen vert.
- Nem tudom.- feleltem. Ő pedig tett felém egy lépést.
- Ha látlak téged boldog vagyok.Miért?- álmodom. Nem lehet igaz,hogy pont tőle ezeket a szavakat hallom.Érzem minden kérdéssel egyre jobban ver a szívem.
- Nem tudom.- ismét felém lépett egyet.Már csak két lépést volt közöttünk.
- Miért zavar engem,ha L.Joe-val vagy Hongki-val látlak?
- Ha te nem tudod rá a választ,én honnan tudnám? -ismét előre lépett egyet. Már nagyon közel volt.Zavarban vagyok a közelében.
- Most mit érzel?
- Miért kell nekem erre válaszolnom?- hátrálni akartam,de ő elkapta mind a két karomat,és magához húzott egyenesen a karjaiba.Olyan volt,mintha egy üres térben lennénk,ahol csak a szívem dobbanását lehetne hallani. Aztán csak halk szavakat hallottam,amit nehezen de kimondott.
- Kérlek,ne hátrálj!
A hangja szomorúságot tükrözte. Nem értettem miért,hisz az elején jó kedve volt.
- Yonghwa ssi, mi a baj?
- Nem tudom,hogy mi ez. De azt tudom,hogy fontos vagy nekem.- a szívem beleremegtek szavaiba.
- Miket beszélsz? Barátnőd van....
- Emlékszel,amikor rá kérdeztél először?Igazat mondtam. Ő csak teher nekem.
Engedj közel magadhoz,én vigyázni fogok rád. Ígérem!- az érzékeim azt sugallják,hogy öleljem át.De félek,ezért hagytam addig öleljen magához,ameddig ő szeretné.
5 perc is eltelt,mire gyengülni kezdett ölelése,végül eleresztett.A telefonom pont ebben a pillanatban csörögni kezdett. Felveszem. A vonal másik felén a tesóm volt,szinte kirobbant a hangja a telefonban.
- MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? NE AKARD,HOGY MEGKERESSELEK!!! SIESS VISSZA AZ ÉTTEREMBE!!
- Kwang,nyugi! Jól vagyok,megyek vissza.
- ooh,jól van.
- Szeretnél még valamit mondani.
- Nem.De akkor gyere.
- Mindjárt ott vagyok!- letettük a telefont,aztán ránéztem a fiúra.Aki tátott szájjal figyelt rám.
- Hehehehehe..! A vámpírok is tudnak ilyen bamba arcot vágni?
- A testvéred ijesztő.
- Minden csak a látszat. Egyébként jó ember.
- Elhiszem neked.
- Yonghwa ssi,ha már így belecsöppentél az életembe. Visszakísérsz az étterembe?
- Szeretnéd?- kérdezi huncut mosollyal az orra alatt.
- Nem. - hátat fordítottam neki,és otthagytam.
- Haah?! Na ha várj meg!-futott utánam . Mire észbe kaptam,már mellettem sétált. Egymás mellett mentünk vissza az étterem felé. A bejáratnál elbúcsúztunk,aztán én bementem dolgozni.
~Ez a nap sok érzelmet hozott magával.Egy vámpír,akinek fontos vagyok. Furcsák a szavai,de rájöttem szeretek vele lenni.Remélem,sokszor találkozom még vele. ~
Miközben én az étteremben dolgoztam.A vámpír fivérek otthonában nagy a sürgés-forgás.
Yonghwa még mindig az ágyában alszik ,akit a telefonja csörgése ébresztett fel.Jobb kezét a párnája alá csúsztatja,és a telefonja kijelzőjére pillant.
- Aaaaaaaaah.... -ad hangot csalódottságának.Végül,felveszi a telefont.
- Jó reggelt oppa! Figy.....
- Állj!- szakította félbe a lányt Yonghwa.
- Miunghyun,emlékszel arra amit az éjjel mondtam neked.
- Igen,de....
- Haaaaah,mit akarsz?
- El jössz velem reggelizni?
- Ki hagyom! Viszlát!- erre lenyomta a telefont.
- Nem bírom tovább ezt a nőt.-lassan fel kell az ágyából,felvesz egy pólót.A telefonját a kezébe veszi,és lemegy a nappaliba.
A többiek is ott ültek már.
- Jó reggelt srácok!
- Oooh, hát felébredtél hyung!
- Jó reggelt!-mondták egyszerre Jonghyun és Jungshin
- Miért nem ébresztettetek fel?
- Mert ilyen mélyen még soha nem láttalak téged aludni hyung.- leült Minhyuk mellé.
- Mikor jönnek a szüleink?
- Délre érnek a Szöuli reptérre.
- Remek!
- Csak nem a kis játékszered miatt aggódsz?-kérdezi Jonghyun
- Játékszer?-nézett rá,mintha nem értette volna a kérdést.
- Az ember lányról beszélek,akinek már halottnak kellene lennie. Anyánkat nem tudod becsapni. Megérzi rajtad az vér szagát.- Yonghwa szemei nagyra tágultak.
- Hogy?-lepődtek meg a többiek
- Már akkor észrevettem rajtad,amikor a fotózásra jöttél.Fényes nappal közlekedtél kíséret nélkül.Már jobban bírja a napfényét a bőröd.Egy kis színed is lett,és erőteljes lettél.
- Igaz ez hyung? Tényleg megharaptad őt?- kérdezi Jungshin. Yonghwa tudta,hogy itt már felesleges titokban tartani a dolgot,mert Jonghyun mindenre rájött.
- Igen,igazat mond Jonghyun...
- Hol történt meg a dolog?- kérdezi kíváncsian Minhyuk
- Az autóm hátsóülésén.
- Hogy voltál képes leállni hyung?- kérdezi Jungshin
- Mikor már nem hallottam szívének dobbanását megijedtem.- Jonghyun felállt.
- Anyánkkal szemben nem leszel képes megvédeni őt.A tanács tagjai elfogják rendelni a lány halálát,mert addig nem élhetsz teljes vámpír életet.Teljesen a lányra leszel utalva. A vére fog éltetni téged.Mit fog szólni hozzá,ha két naponta ráveted magad a vére miatt.Előbb vagy utóbb megfogod őt ölni.Azt tanácsolom neked,hogy ne kerülj hozzá túlságosan is közel.Már így is többet foglalkozol vele,mint kellene.
-a mondandóját befejezve elhagyta a házat.
Minhyuk és Jungshin nem szóltak bele a beszélgetésbe.
- Yonghwa hyung!
- Mit akarsz Minhyuk?
- Igaz,hogy a módszereink nem a legjobbak,de az a hagyomány.- Yonghwa Minhyuk-ra nézett.
- Hagyomány.... elegem van már,hogy nincs saját életünk,mert úgy cselekszünk ahogy a tanács,vagy ahogy anyánk szeretné.-hirtelen felállt.
- Hyung!
- Megyek,és elkészülök. A stúdióba kell mennem.- olyan gyorsan felment a szobájába,hogy a fiúk reagálni sem tudtak.
L.Joe,és kis csapata korán ébredt . Lesz egy tv fellépésük,aztán a helyszínre mennek,ahol a koncert lesz.
Fiatal rapperünk a telefonját nézegeti.Várva egy üzenetet,ami nem nagyon akar érkezni.
- L.Joe miért nézed a telefonod? Azt hiszed,ha egész nap azt bámulod életre kell,vagy mi?
- Hahaha..! Nagyon vicces vagy Chunji.
- A barátnőjétől várja az üzenetet.-vág közbe Ricky.Amit egy vállba verés követett.
- Auuu! Ezt miért kaptam?-kapott a vállához.
- Ő nem a barátnőm.Még nem... -hagyta abba mondandóját L.Joe.
A pillanatot a menedzserük szakította félbe.
- Készen vagytok? Sietnünk kell!
- Igen,készen vagyunk!-válaszolták egyszerre.
- Remek! Akkor munkára fiatalok!- a csapatnak béreltek egy fehér kis buszt.Aztán elindultak a kitűzött cél felé.Miközben az autóban a tagok egymással voltak elfoglalva L.Joe még mindig egy üzenetre várt.
Az étteremben nagy a forgalom egy pillanatra se tudunk megállni.
Minden egyes vendég,aki bejött hozzánk egy ajándék sütit kapott. Hal formájú volt,és az illata nagyon ínycsiklandozó.
- *Ajusshi ,ezt te csináltad?- nézett rám az öreg étterem tulajdonos.
- Természetesem! Miért?
- Ilyen miért nincs az étterem menüjén?
- Mert ilyet,csak különleges alkalmakkor készítek.
- Aaah,értem!
A stúdióban Yonghwa nem tud a zenére koncentrálni,ezért lemegy egy közeli kávézóba,és megissza a szokásos adagját.Egyedül.Legalább is csak azt hitte.Magányát néhány rajongója zavarta meg.
Adott néhány autogramot ,és pár közös kép is készült.
Megköszönte a rajongók kedvességét,kezébe fogta kávéját és elhagyta az épületet.Aztán eszébe jutott a leányzó,aki sokszor mosolyt csal az arcára.
- Vajon,most mit csinálhat? Ááááh,dolgozik.-villant be egy kép a szórólapról,amit Junghyun vitt nekik.
- Megnézem mit csinál.- gondolja magában,széles mosollyal az arcán. Az autójába ült,és elindult az étterem felé.
Én,aki már nagyon éhes voltam.Egy ideje szemezek ezzel a hal formájú sütivel,amit Ajusshi észre vett.
- Na ha,ha szeretnél enni belőle nyugodtan ehetsz.
- ÁÁÁááh,komolyan!!! Megehetek egyet?!
- Persze,egyél csak!- mosolygott rám Jihu-úr.
*Ajusshi- Idősebb férfiakat szokás így hívni.(35+)
Boldogan nyúlok a sütihez.Le is ülök egy székre. Egy nagyot beleharaptam.
- Hüüüüm.....-adok hangot annak,hogy mennyire ízlik a süti.Egy hang zavart meg hirtelen.
- Ennyire finom?- szemeim nagyra tágultak. Ismerem ezt a hangot.Nyeltem egy nagyot,és lassan a hang felé fordultam.Döbbenten néztem rá.A számból még kilógott egy darab süti.
- Látom még gyakorolnunk kell a válasz adást. Kaphatok én is egy olyan sütit?
- Ühüm.....-helyeslem a kérdést.Felállok,és oda viszek egy hal sütit.
- Ülj le!-mutatok a székre.Így is tett,én pedig meghajoltam előtte. Magára akartam hagyni,de így szólt:
- Miért nem ülsz ide? Biztosra veszem,hogy most te is pihensz. A sütidet sem etted meg.Vagy talán félsz tőlem?-erre a kérdésre azonnal a szemébe néztem.
- Nem félek tőled.- felelek,aztán rám mosolygott.
- Azt hittem,hogy ma egy szót sem csikarok ki belőled.
- Igazán? Mit keresel erre felé? Nem dolgoznod kellene?
-Aahhhhhh,elrontod a beszélgetést. Nem is sejtettem,hogy itt ilyen rossz a kiszolgálás.
- Hogy?!-nézek rá döbbent arckifejezéssel.
- A kérdéseid támadóak ,azt hiszed hogy ezt megúszod büntetlenül..
- Nem értelek.
- Ülj le!-leültem vele szemben. Hongki, Jihu úr,és Kwang figyeltek minket.
- Figyelek!
- Mit tudsz a vámpírokról?- szerencsére a sötét helyen ültünk,így nem hallott senki.
- Emberi vért isznak,nem bírja a bőrük a napfényt,késő este mászkálnak,és koporsókban alszanak.
Yonghwa nem bírta ki nevetés nélkül.
- Hahahahahaha...szerinted koporsóban alszom?
- Semmi sem biztos..- mosolygok rá.Ő aztán kifelé bámult.
- Késő este van?
- Nem.- felelek.
- Van némi igazság abban amit mondtál. Tényleg emberi vért iszunk,de annak is meg van a menete. Nem gyilkolunk feleslegesen.De fogyasztunk emberi ételeket is.A napfény csak addig bántja a fiatal vámpírok bőrét,még a kiválasztottjuk vérétől meg nem erősödnek.
- Úgy érted....
- Úgy értem,hogy az enyém vagy!
- A tiéd? -lepődtem meg.Furcsán kezdtem érezni magam,még sosem mondta ezt nekem egy férfi sem .Nem tudom miért,de melegem lett. Tudtam,ha sokáig nézem elpirulok,ezért tovább kezdtem enni a sütimet.
- Az enyém vagy! Lassan kezdem visszanyerni az erőm.De ha elgyengülök csak te segíthetsz rajtam.
- Én?-nézek rá.
- Igen.A véred éltet engem még ilyen gyenge vagyok.
- Szóval, ne hagyd el az országot,és a környéket. Nem szeretnék meghalni.- láttam rajta hogy komolyan beszél.
- Értem!-felelem
- Hm? Ennyi? Azt hittem,hogy ellenezni fogod.- fejemben az a nap emlékei forogtak,amikor az autóba próbáltam bevonszolni elgyengült testét.
- Amikor nem voltál eszméletednél,és én vittelek el az autóig megijedtem.Nem reagáltál semmire ,és nagyon sápadt voltál. Nem megyek sehová.Azért vagy itt,mert a véremre van szükséged?
- És ha igen?
- Nem fogok ellenkezni. Nyugodtan igyál a véremből.
- Gyere velem. Most!
- Legyen! - egyeztem bele.Felálltam az asztaltól ránéztem,és így szóltam.
- Először szólok Jihu úrnak,és utána mehetünk.
- Rendben van!- baktatott fejével. Elindultam az étterem tulajdonoshoz.Arra hivatkozva,hogy lenne egy kis dolgom 1-2 órára elhagyhattam az éttermet.
Kwang és Hongki ekkor már a munkával voltak elfoglalva.
Kimentem Yonghwa-val az épületből.Követtem minden lépését,mintha egy láthatatlan kötél lenne közöttünk.
30 percig csak sétáltunk,végül megállt előttem.Tekintetem rászegeződött.
Körülöttünk senki nem volt.Fák voltak az út mind a két oldalán az utat pedig kövek borították.
- Csukd be a szemed!-mondja nekem
- Miért?
- Ssssssssst! Tedd azt amit mondok neked.-amikor az utolsó betűt is kiejtette becsuktam a szemeimet.Ő felém lépett pár lépést,aztán jobb kezével arrébb húzza hajamat a nyakamtól.
- Felkészültél?
- Igen!-feleltem. Éreztem,hogy felém hajol,ezért összehúztam szemöldökömet várva a fájdalmas harapást.
- Vicces lány vagy te!Tetszel nekem.
~ Uram isten! Belehalok,ha tovább így néz rám.....~-gondolataimban a szavak csak úgy bombáztak engem.
Zavaromban a tekintetemet az úton lévő kövekre szegezem.
- Ennyire csúnya lennék?
- Hogy?-kérdezek vissza
- Miért nem nézel a szemembe?
- A szemembe süt a nap.
- Hehehehehe... megkönnyebbültem.
- Igazán?
- Igen. Tudod,rájöttem valamire.-tekintetemet ismét felé irányítom.
- Mire?
- Miért hoztál ide?- próbálom magamról terelni a szót.
- Az étteremben sok a kíváncsi fül. Úgy látom ismét a
kérdéseknél tartunk. Az a nyaklánc a nyakadban egy páros nyaklánc darabja.Kitől van?
- Egy baráttól.
- Egy barát nem ad ajándékba egy ilyen nyakláncot. Nem illik.Van valakid?
- Nincs.
- Tetszik,hogy amikor válaszolsz a szemembe nézel.
- Miért jöttünk ide?
- Válaszokat akarok.
- Mire?
- Miért gondolok rád?
- Hogyan?- lepődtem meg.
- Mióta megláttalak nincs olyan nap,hogy ne gondolnék rád.Miért?- szavai zavarba ejtőek számomra.A sötét szemei ragyogtak,és a szívem nagyon hevesen vert.
- Nem tudom.- feleltem. Ő pedig tett felém egy lépést.
- Ha látlak téged boldog vagyok.Miért?- álmodom. Nem lehet igaz,hogy pont tőle ezeket a szavakat hallom.Érzem minden kérdéssel egyre jobban ver a szívem.
- Nem tudom.- ismét felém lépett egyet.Már csak két lépést volt közöttünk.
- Miért zavar engem,ha L.Joe-val vagy Hongki-val látlak?
- Ha te nem tudod rá a választ,én honnan tudnám? -ismét előre lépett egyet. Már nagyon közel volt.Zavarban vagyok a közelében.
- Most mit érzel?
- Miért kell nekem erre válaszolnom?- hátrálni akartam,de ő elkapta mind a két karomat,és magához húzott egyenesen a karjaiba.Olyan volt,mintha egy üres térben lennénk,ahol csak a szívem dobbanását lehetne hallani. Aztán csak halk szavakat hallottam,amit nehezen de kimondott.
- Kérlek,ne hátrálj!
A hangja szomorúságot tükrözte. Nem értettem miért,hisz az elején jó kedve volt.
- Yonghwa ssi, mi a baj?
- Nem tudom,hogy mi ez. De azt tudom,hogy fontos vagy nekem.- a szívem beleremegtek szavaiba.
- Miket beszélsz? Barátnőd van....
- Emlékszel,amikor rá kérdeztél először?Igazat mondtam. Ő csak teher nekem.
Engedj közel magadhoz,én vigyázni fogok rád. Ígérem!- az érzékeim azt sugallják,hogy öleljem át.De félek,ezért hagytam addig öleljen magához,ameddig ő szeretné.
5 perc is eltelt,mire gyengülni kezdett ölelése,végül eleresztett.A telefonom pont ebben a pillanatban csörögni kezdett. Felveszem. A vonal másik felén a tesóm volt,szinte kirobbant a hangja a telefonban.
- MIT KÉPZELSZ TE MAGADRÓL? NE AKARD,HOGY MEGKERESSELEK!!! SIESS VISSZA AZ ÉTTEREMBE!!
- Kwang,nyugi! Jól vagyok,megyek vissza.
- ooh,jól van.
- Szeretnél még valamit mondani.
- Nem.De akkor gyere.
- Mindjárt ott vagyok!- letettük a telefont,aztán ránéztem a fiúra.Aki tátott szájjal figyelt rám.
- A testvéred ijesztő.
- Minden csak a látszat. Egyébként jó ember.
- Elhiszem neked.
- Yonghwa ssi,ha már így belecsöppentél az életembe. Visszakísérsz az étterembe?
- Szeretnéd?- kérdezi huncut mosollyal az orra alatt.
- Nem. - hátat fordítottam neki,és otthagytam.
- Haah?! Na ha várj meg!-futott utánam . Mire észbe kaptam,már mellettem sétált. Egymás mellett mentünk vissza az étterem felé. A bejáratnál elbúcsúztunk,aztán én bementem dolgozni.
~Ez a nap sok érzelmet hozott magával.Egy vámpír,akinek fontos vagyok. Furcsák a szavai,de rájöttem szeretek vele lenni.Remélem,sokszor találkozom még vele. ~
Én meg remélem kapok folytatást *-* <3
VálaszTörlésIgyekezni fogok a következő fejezettel ^_^
TörlésKöszönöm,hogy olvasod és a véleményedet is (y)