~ Reggel a napfény ..~
- Mi történt?
- Azt hiszem,hogy most nagy bajban vagyok.Hamarabb végeztek mint ahogy vártam.
- Aaaah,Kwang-noona volt az!
- Igen.Ideje mennünk L.Joe-ssi.- a fiú helyeselte aztán elindultunk a buszmegálló felé.Nem kellett sokat várnunk.Sikerült elérnünk az akkor induló buszjáratot.A másfél órás úton beszélgettünk,végül elértünk ahhoz a parkhoz ahonnan elindultunk.Csodaszép volt.Az út befelé ki volt világítva,a kosárlabda pályán korunkbeli fiatalok játszottak.
- Noona hazakísérlek
- Nem szükséges innen már haza találok egyedül is.- aztán körbe néztem.Már elég sötét volt,és ha közel is volt a lakásunk idegen helyen vagyok.Egy kicsit féltem.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Ne aggódj!
Válaszom gyors volt,és határozott.
Elbúcsúztunk aztán én jobbra ő pedig balra ment.10 perc alatt haza értem,de ahogy az várható volt nem úsztam meg fejmosás nélkül.Fürdés után lefeküdtem nagyon elfáradtam.A fejemet alig tettem le a párnára,pár perc múlva már mélyen aludtam ágyamban.
Reggel 8 óra a húgom már megint lehúzott az ágyról.
- Még aludni akarok!
- Aki betegen későn jön haza,az teljesen jól van.Ébredj!
- Mi bajod van neked?
- Hol voltál tegnap?- szegezi hozzám kérdését
- Sétáltam,és voltam egy fesztivál féleségen.Nézelődtem mondjuk így.
- Legközelebb értesíts,mert ha bajod esik anyánk kinyír engem.Világos!?
- Értettem! Sikerült mindent megcsinálni tegnap?
- Igen.- Ekkor csengetnek.
- Hm?! Vársz valakit?- kérdezem kíváncsian testvéremet.
- Majd meglátod!- Elindult a bejárati ajtó felé,és beengedi reggeli vendégünket.Ahogy közelednek a szobám felé egyre inkább ismerős a vendégünk hangja.Csak ülök a padlón várva,hogy meglássam ki is az.Pár lépést tett,aztán megláttam Hongki ssit.Érthetetlenül a húgomra nézett.Rémült arccal lassan vissza fordult goldolataiban elmélkedve.
~Kwang noona félelmetes! Bele sem merek gondolni,hogy mit csinálna velem ha megharagudna..~- JÓ REGGELT HONGKI SSI!- kiáltok felé,így kizökkentettem gondolataiból aztán rám mosolygott.
- Jó reggelt noona! Mit csináltál,hogy ezt érdemelted?
- Tegnap későn jöttem haza.
- Hogy?!-lepődött meg a fiú.
- Nem haza jöttél miután elváltunk?
- Nézelődött a mi Na Ha-nk.Biztos azt hitte,hogy hamarabb haza fog érni mint én.Valami közbe jöhetett.Elfelejtettük az órát nézni nem igaz?-szegezi hozzám kérdését gúnyos arckifejezéssel Kwang.
- Tényleg nem néztem.
- Látom,hogy jobban vagy ezért te és Hongki ssi a mai napot azzal fogjátok tölteni,hogy szét hordjátok az étterem szórólapjait.Elméletileg L.Joe ssi-val kellene ezt tenned,de el kellett utaznia valami családi problémája akadt.Ugye nem bánod Hongki ssi?
-Viccelsz?! Annyi vendégünk lesz,hogy egy perc nyugtunk nem lesz az étteremben.Nem igaz noona?
- Igazad van Hongki ssi! Gyorsan rendbe teszem magam,és mehetünk.-Felálltam bezártam a szobám ajtaját.40 perc alatt elkészültem.
- Kész vagyok!
- Indulásra készen állsz?
- Igen! Igen!- válaszomat fejemmel is helyeseltem.
- Nem akarsz előtte reggelizni?-kérdezi a szőkeség.Kwang jobb oldalról oda jött hozzám,és a kezembe ad vagy 200 db szórólapot.Aztán Hongkira nézett.
- Nem szokott enni reggel.Úgy dél felé etesd meg,és vigyetek magatokkal folyadékot,mert azt sokat iszik.
- Héééé! Ne anyáskodj felettem!
- Nem viselkednél úgy mint egy gyerek talán elhinném,hogy oda figyelsz magadra és nem kellene anyáskodnom.-a kedvemet sikerült elrontania mint mindig.
- Menjünk Hongki ssi!
- Rendben! Viszlát noona!-elbúcsúzott a húgomtól.Aztán elindultunk az étterem felé.Szótlan voltam.Ő pedig próbálta oldani a hangulatot.
- Haaah! Ezek szerint a kis kwang is felnőtt.Ilyen aranyos lányok mellett csak úgy telik az idő.Na jó! Kwang noonát még egyszer sem láttam,hogy aranyos lett volna.Ő inkább félelmetes....,de akkor is megöregszem mellettetek.
Nézett maga elé kicsit szipogott,mint aki sír.Kezével a szemét
törölgeti közben a reakciómat figyelte.Olyan jól előadta tényleg
elhittem neki,hogy szomorú.Megálltam előtte az arcát akartam nézni,de ő
eltakarta.Így kialakult egy kis játék kettőnk közt.Akárhogy
hajoltam,lábujj hegyre álltam ő mindig kicselezett,hogy még
véletlenségből se lássam meg azt,valójában nevet az orra alatt.Igazából
már sejtettem,de nem zavart.Szórólappal a hátamon próbáltam megnyerni a
játékot.Egy váratlan mozdulat miatt sikerült a mókás fiút kicselezni,így
én nyertem.- Hongki sii,te mindig megnevettetsz engem.Egy igazi humorzsák vagy.
- Örülök,hogy a szolgálatodra lehetek hölgyem! Na és hol kezdjük?
- Az étterem közelében 100 db-ot a többit pedig a közelebbi városokban.
- Értettem! Fordulj meg!-megfordultam a táskámból kiveszi a lapokat ketté osztjuk,és tovább indulunk.Pont oda értünk a buszmegállóba a buszra szálltunk.Félórás utazás után leszálltunk,és ahogy elindultunk úgy adogattuk oda a velünk szembe jövő embereknek.Persze,aki elvette tőlünk.Aztán kétfelé váltunk ő jobbra én pedig balra mentem.Úgy 50 m-t haladtam,és megállt előttem egy férfi.Tekintete hideg volt,és lenéző.Nehéz beismernem,de abban a pillanatban megijedtem.Egy nagyot léptem oldalra,hogy az útjából kitérjek.Meghajoltam előtte ezzel is tiszteletemet fejezve ki neki.
- Bocsánat uram!- ő azonban nem ment tovább ahogy én azt reméltem.Felém nyújtja kezét,és rám nézett.
- Adj egyet abból amit osztogatsz!- Ah!Rendben!-nyújtok felé egy lapot szintén meghajolva.
- Tessék uram!-a férfi elvette kezemből a kis papírlapot aztán szótlanul végig pásztázta tekintetét a szövegen,végül ismét hozzám szólt.
- Mi olyan különleges ebben a napban?
- Minden évben megrendezik.Az étterem tulajdonos nagy figyelmet szentel a vendégeinek amiért hűen járnak hozzá.Ha arra felé jár nézzen be uram.Szívesen látjuk!
- Még meggondolom.- válaszolt kissé nem törődöm hangon aztán elindult.
~Nem értem! Mi van ebben a lányban,ami miatt így viselkedik Hyung? Egy átlagos halandó én már rég megöltem volna.~- hangzottak el gondolataiban Jonghyun szavai
A kezemből 10 perc alatt elfogyott mind az 50 db így visszafelé mentem Hongki ssi felé.Félóra gyaloglás után megtaláltam.
- Hongki ssi mennyi van még neked?!
- Haaah?!! -lepődött meg a fiú
- Neked már elfogyott mind az 50 db?
- Igen! Látod?!-mutatom neki mind a két kezemet amik üresek voltak.
- Aish! Neked könnyű noona.Nekem nincsenek boci szemeim amik olyan ártatlanok mint egy ma született báránynak.
- Nem is igaz! Na, mennyi van még? - mókás fiatalember megszámolja,és bús arccal felnéz.
- 28 db van még.Pedig olyan melegem van,pihenni akarok!-odaléptem hozzá és elvettem tőle a kiszórni valót.
- Tudod mit Hongki ssi! Menj az árnyékba én addig ezt elintézem.
- Biztos?
- Biztos.Látom nagyon kivagy menj csak.Amint végzek megyek utánad.
- Ahogy szeretnéd noona.-tőlünk nem messze volt egy kávézó ahol hideg ütítőt és jégkását is árultak.Még ő hibernálta magát én 20 perc alatt végeztem.Utána mentem,aztán én is ettem egy jégkását.
- Mondd csak mikor kell téged megetetnem? Nem emlékszem,hogy Noona mennyit is mondott.
- Dél,de most nem vagyok éhes.- én hülye kanállal ettem nem kis mennyiséget,aminek az volt a következménye,hogy végig lihegtem annak reményében a jég elolvad a számban.
A fiú elmosolyodott.- Azt látom!- tekintetemet rászegezem jobb szemöldökömet felhúztam.
- Most min mosolyogsz?
- Ez a lihegés a kutyáimra emlékeztet.
- Héééé!-lököm meg gyengéden vállát a fiúnak.
- Bóknak szántam noona.Olyan aranyos vagy evés közben is mint egy kis kutya.
- Ha nem tetszik valami akkor majd morgok,és beléd harapok.
- Ötletes! Ha ilyen vadóc vagy be kell hogy törjelek.Egy jó kutya nem támadja meg a gazdáját.
- Hehehe! Ez igaz! Menjünk ,még van 100 db aztán pihenünk.-felálltunk az asztaltól mentünk van 2-3 m-t aztán megszólalt.
- Ez olyan,amikor a kutya húzza a gazdáját,mert sétálni akar menni.- az a huncut mosoly csak nem akar eltűnni az arcáról,de engem nem zavart.Szeretek vele játszani.
- Úgy van! Csak itt valami hiányzik.
- Mi?-kérdezi kíváncsian.Oda léptem hozzá megfogtam a bal csuklóját,és húzni kezdtem.
- Már értem! Tényleg így az igazi!-elhúztam a buszmegállóba,hogy a következő városban is elintézzük a dolgunkat.
- Ha így folytatjuk hamar végzünk,nem igaz?
- Ühüm!-helyeseltem kérdését
- Mennyi időnkbe is telik amíg megérkezünk?
- A gyorssal 45 perc...
- Ne is folytasd azzal megyünk.
Jongno-gu-ba mentünk.Szép hely volt.Régi épületeket láttam,aminek a színei elkápráztatott.
- Milyen szép!
- Érdekel téged noona?-ránéztem némi izgatottsággal.
- Hongki ssi ha szépen megkérlek lefényképezed nekem ezt az épületet.
- Hogy?- lepődött meg
- Nem hoztad el a telefonodat?
- Nem. Az ágyamon hagytam ,de még ha itt is lenne az én telefonom nagyon rossz minőségű képeket készít.
- Áááh! Értem! Természetesen megcsinálom neked azt a képet.-a kép pillanatok alatt elkészült így tovább mentünk.
- Igazán lecserélhetnéd a telefonodat.Leszedhetnél néhány alkalmazást,és beszélgethetnénk.
- Nekem semmi bajom a telefonommal.
- Pedig újítanod kellene.
- Nem! Vedd ki a lapokat!-fordulok neki háttal,hogy kényelmesen kivehesse őket.A kezembe adja én pedig ketté osztom.
- Na,itt hogyan csináljuk?
- Itt még én se jártam noona,ezért nem megyünk egymástól nagyon messze.Nem szeretnélek elveszíteni.
- Igazad van! Jobb ha szem előtt leszünk.- ismét ketté váltunk 10-15m-nél távolabb nem mentünk egymástól.Sok kedves arc jött velem szembe szinte azonnal elvették tőlem a lapot amit kínáltam nekik.1óra alatt több mint a felét kiszórtam.Némi buzdításként Hongki-nak lóbáltam azt a kevés mennyiséget ami nálam volt.Persze ami ez után következett erre még én se számítottam.Az ajkai lekonyultak mint aki szomorú.Megmozgatta vagy kétszer,végül oda kiabált nekem.
- Ooh NOONA!ÉN OLYAN BÜSZKE VAGYOK RÁD!- nem tudtam nem nevetni rajta.- HONGKI SSI NE RÖHÖGTESS!!!
- NEKEM 30 VAN MÉG!
- JÓL HALADSZ! NEKEM MÁR CSAK 10!
- Olyan szép a fiatalság!-vágott be ismét olyan arcot mint az előbb.
- Miket beszélsz? Idősebb vagyok nálad.
- Az nem baj,akkor is!
Közben Jonghyun-nak a fiúkkal volt találkozója.Egy olyan helyen ültek,ahol a nap egyáltalán nem sütött be.Védve ezzel Yonghwa-t,akinek még mindig égeti a nap a bőrét.Leült közéjük.
- Ne haragudjatok,de feltartottak.
- Csak nem a feleséged?-vágta rá Jungshin nevetve.
- Felnőhetnél már! Egyébként ez tartott fel.-rakja az asztalra a tőlem kapot szórólapot.
- Haaaah?!!-nézett az asztalra Minhyuk és Jungshin
- Hyung ez nem azaz étterem ahol az a lány dolgozik?-kérdezi Minhyuk.Yonghwa szemügyre veszi a papírt.
- Jól látod! Tényleg ez azaz étterem.-Yonghwa tekintetét Jonghyun-ra szegezi.
- Honnan szerezted?
- Összefutottam vele az utcán ő adta.
- Na és milyen?-kérdezi kíváncsian Minhyuk
- Ahhoz képest hogy európai illedelmes,és túlzottan kedves. Minnél hamarabb megölöd őt annál jobb.- szegezi mondandóját Yonghwa-nak.
- Ezt szeretném én eldönteni.
- A szüleink nem fognak repdesni az örömtől,ha megtudják ezt.
- Csak fedezzetek.Ennyit kérek tőled,és a többiektől.Számíthatok rátok?
- Persze hyung!-feleli Minhyuk
- Még szép!- feleli Jungshin
- Na és te Jonghyun?
- Eddig is azt tettem.Ne halogasd túl sokáig.
- Rendben van!-felei mosolyogva Yonghwa.Nem sokáig volt nyugtuk,mert betoppant a kávézóba Miunghyun.
- Yonghwa oppa! Hogy vagy? Hallottam,hogy tegnap rosszul lettél miután elmentél a fagyizóból.
- Semmi bajom!- válaszolja kissé közömbösen
- Sziasztok fiúk!
- Helló!!- válaszolta Minhyuk és Jungshin.Ahogy az illik Jonghyun illedelmesen köszöntötte a lányt.
- Oppa! Eljössz velem ebédelni?
- Már ebédeltem.
- Hogy lehetsz velem ennyire visszautasító? Nem sokára a feleséged leszek,akkor már nem viselkedhetsz így velem.- a fiú a lányra nézett.
- De addig is felejts el! Megfolytasz ...- aztán felállt. Oda ment Jonghyun-hoz lehajolt aztán halkan oda súg neki valamit.Amire ő választ is kapott.A lány érthetetlenül figyelte a fiúkat,aztán szerelmére figyelt.
-
Nem szeretném ha követnél.Egy perc nyugtom nincs tőled Miunghyun.Hívni
is csak akkor hívhatsz,ha én megengedem más különben nem veszem fel a
telefont.- Olyan kegyetlen vagy oppa!
- A munkámra nem tudok koncentrálni,mert te félóránként hívogatsz.De még ez sem elég neked.Naponta 5 x keresel fel.Nem bírom tovább!
- Felakarod bontani az eljegyzésünket?
- Ne légy álszent! Tudod jól,hogy ebbe nincs beleszólásom.Megkérlek téged addig is,hogy kerülj engem.
- De oppa!
- Ssssssssst!-aztán a fiúkra nézett
- Otthon találkozunk fiúk!- elindult ki a kávézóból,és beült a sötétített autójába.Miunghyung szomorú arccal a srácokra nézett annak reményében,hogy megvigasztalják majd.De nem így történt,amint Minhyuk és Jungshin szemébe nézett a két fiú szinte azonnal másfelé néztek aztán elkezdtek beszélgetni.Jonghyun azért néhány enyhítő szava volt a lányhoz.
- Nyugodj meg noona! Hyung nincs jó formában manapság,amint megtalálja a kiválasztottját minden más lesz.
- Igazad lehet! Remélem minél hamarabb megtalálja,és a vérétől rendbe jön.
- Előbb vagy utóbb ez is bekövetkezik majd meglásd noona.
Yonghwa egyenesen az étteremhez ment,de nem volt ott már senki.Egy tininél meglátott egy lapot,és kérdőre vonta .
- Ne haragudj! Nem tudod véletlenül,hogy merre van az aki ezeket osztogatta?
- Egy fiú,és egy lány osztogatta.
- Ááááh,szóval fiúval volt.
- Igen.Eléggé lököttnek látszott a fiú,de a lány aranyos volt.Megakartam hívni egy üdítőre de visszautasított.Mielőtt elváltunk volna említette,hogy siet mert Jongno-gu-ba mennek a maradékot szétosztani.
- Jongno-gu?! Biztos ez?
- Igen.Láttam ahogy buszra szálltak úgy 45 perce.- ami mi vámpírunk elmosolyodott.
- Köszönöm!-aztán elindult kocsijával.Kicsit begyorsított,mert nem szerette volna hogy elkerüljük egymást.
Nálunk elég jól alakultak a dolgok. Én vagy 20 perce az árnyékban ülök amíg Hongki a napon hadonászott azzal a 15 db lappal.
- Kérem uram vegyen egy lapot!-mondja nagyon halkan.
- HOGY MONDOD FIAM? NEM HALLOM!!!
- Egy...egy lapot-mondja leizzadva ,kissé kitikkadva.
- Fiam,te nem nézel ki valami jól.-feleli a megállított öreg hölgy.
- Hongki ssi gyere és pihenj le,majd én elintézem a többit!- a fiú felém fordult.
- Te csak maradj ott noona.A húgod megöl engem,ha bajod esne,és lássuk be gyötörne a tudat hogy megint miattam lennél rosszul.
- Akkor gyere,és pihenj a hűvösben.
- Rendben van!- elindult felém 1-2 m-t haladt aztán összeesett.
- Haaah! Hongki-ssi!!-futok a földön fekvő fiúhoz.
- Hallasz!? Minden rendben?!-választ azonban nem kaptam.Alányúltam a hóna alá,hogy legalább egy kicsit arrébb tudjam húzni az árnyékba.Sajnos nem bírtam.A lendülettől pedig én is a földre kerültem rajtam pedig Hongki ssi.
- Valaki segítsen! Kérem uram! A barátom nem érzi jól magát.-ahelyett hogy kaptam volna segítséget sértő megjegyzéseket vágtak a fejemhez miközben elhaladtak mellettünk.
- Félre értik! Kérem,segítsenek!-mintha süket fülekre találna az *SOS* kiáltásom.Egyszer csak egy árnyék jelent meg előttem,végül már csak azt éreztem,hogy Hongki könnyebb lett.Így fel tudtam állni megfogni a jobb karját,és gyorsan kihúzni az árnyékba.A segítőmre ekkor még rá sem néztem.Társam épségével voltam elfoglalva,próbáltam költögetni,de amint hideg vizes borogatást kapott egy kicsit magához tért.megitattam vízzel így már nyugodtabb lettem.
- Hála az égieknek!Jól vagy Hongki ssi?
- Nem igazán!-feleli - ránézek segítőmre el sem akartam hinni amit a szemem látott.Gyorsan pislogni kezdtem,hogy biztosra menjek 2x is szemügyre veszem a férfit.
Rám mosolygott aminek örült a szívem.Egész nap azon járt az agyam,vajon összefutok vele ma is.Szerencsére egymásba botlottunk.
- Te követsz engem?
- Már hogy tudnálak követni?Van nekem egyéb dolgaim is annál,hogy egy ismeretlent kövessek.
- Ez igaz!- elnevettem magam
-Úgy gondolom,hogy ideje lenne bemutatkoznunk.
- Igazad van! A nevem Jung Yonghwa.
- Engem pedig Na Ha-nak hívnak.
- Na Ha?
- Igen.Sunbae-tól kaptam a nevet szívesen használom.
- Értem! Látom a barátod kiütötte magát.
- Nagyon lelkes volt,és ez lett a vége.Szerintem hívjunk egy mentőt jobb ha megnézi egy orvos.
- Legyen így!-az édes vámpír fiú kihívta a mentőket. Kiderült,hogy napszúrást kapott,ezért beviszik a közelebbi kórházba.Infúzióra kötik,és holnap kiengedik.A szórólapokat elvettem tőle ami 28 db volt.Mögöttem álló fiú oldalra tekintve mosolygott.Mintha csak ezt szerette volna,hogy ő és én kettesben maradjunk.Ránézek.
- Lenne kedved ezt a kevés lapot szétosztani.Kétfelé szednénk így nem venné el sok idődet.Aztán elengedlek,ígérem!
- Elengedsz?!- vágja rá.
- Igen. Esetleg maradnál?-folytatom a játékot vele
- Megéheztem,ha azokat kiszórjuk meghívsz ebédelni? Akkor benne vagyok....
- Áll az alku! Még én sem ettem ma.- Kikapta a kezeimből az összes lapot én pedig figyeltem,ahogy helyettem is dolgozik.Egy kicsit furcsálodtam,hogy a fák árnyékában maradt,de aztán a hőség számlájára írtam a dolgot.Szinte észbe sem kaptam,de végzett.Elmentünk egy gyors kajáldába.A hely nem volt olyan nagy az előtte lévő 10 m-s területen 4 asztal volt 2-2 székkel.Kint leültünk és beszélgettünk.
- Ez gyors volt!
- Elfelejted,hogy én ismert vagyok! -súgja oda nekem.
- Igazad van! kiáltok fel miután beugrik a koncert napja.Aztán rá nézek.
- Akkor nem találkozhatunk többet.Még véletlenül sem.
- Hogy? Miért?- kérdezi kíváncsian
- Mert a média összekuszálná a dolgokat,és azt hinnék hogy egy pár vagyunk.Azt nem akarom.
- Ennyire zavarna ha igaz lenne?
- Elég furcsa kérdéseid vannak.
- Csupán kíváncsiságból kérdezem,mert annyira kiborultál a média miatt.- terelte a szót Yonghwa
- Értem! Nem zavarna,csak a médiára vonatkozik.Ne beszéljünk többet róla.Foglalt vagy,nem igaz?
Yonghwa csak rázta a fejét zavarában,aztán nagyot sóhajtott.A szívem örül minden egyes percnek amit vele töltök,de érthetetlen módon amikor arra a lányra gondolok elfog a
szomorúság.A fejemben ezek a szavak hangzanak el miközben a velem
szemben ülő férfira nézek.Mintha ő is a gondolataiba feledkezett
volna.Tekintetét a mellettünk lévő parkra szegezi,ahol kutyákat
sétáltattak.Én végig csak őt néztem.Alig ismertem ugyan,de mindennél
jobban vágytam a tekintetére,a mosolyára. Mint mindig elkezdtem magamat
hibáztatni amiért a jónak indult hangulatot elrontottam.Kezére pillantottam amin sérülések voltak.- Haah?!-a fiú felém fordult hangomra.Megakartam érinteni,de ő abban a pillanatban az asztal alá teszi kezeit.
- Kérlek mutasd!
- Nincs baj.Ezek csak horzsolások.
- Látni szeretném!- nem tudom miért,de engedelmeskedett.Kezeit az asztalra teszi.Közelebb hajolok,hogy jobban elérjem.Amint megérintettem a sebet tudtam,hogy azok nem horzsolások.
- Ezek égési sérülések.
- Igazán?
- Igen.Ezt kezelni kell főleg ebben a melegben.- szerencsére mindig van nálam egy kis mentő csomag,mert hajlamos vagyok arra hogy sérüléseket szerezzek.Előveszem a tisztító folyadékot.
- Ez csípni fog!- figyelmeztetem. Amint elkezdtem bekenni a sebet maga felé húzta kezeit.
- Hé!-beljebb hajoltam,hogy hozzáférjek.Yonghwa észre vette ezt,ezért teljesen a szék támlájának dőlt,így még jobban előrébb kellett dőlnöm.
- Ne ficánkolj már!- ő mosolygott.Rá tettem a gézt,és némi ragasztószalagot.
- Kész is!- örültem a munkámnak.A vámpír fiú előre dőlt.
- Köszönöm!-súgja a fülembe.Fejemet felemeltem.Nagyon zavarban lettem,mert 20cm-re volt egymástól a fejünk.Elvörösödtem.Oldalra néztem gyorsan,és visszaültem a helyemre.
- Szívesen!- válaszoltam. A kajánkat pont ekkor hozták ki.Pont jókor legalább nem rá figyelek hanem az ételre.Az étel melegen került elénk szép színes volt már ez megtetszett benne. Japchae-t ettünk mind a ketten.Én most ettem először ilyet,de nagyon ízlett.
Japchae
- Wow! Sunbae felvehetné a menüre ezt az ételt.Biztosra veszem,hogy ezt is megtudná csinálni.
- Sunbae?
- Igen.Az étterem tulajdonosa ahol dolgozom.Jó étvágyat nekünk!-lassan megettük az ételt egy kis időt még ott töltöttünk.Legalábbis addig még az üdítőt meg nem ittam.Kifizettem az ebédünket,és elindultunk az autója felé.
- Ezzel is megvolnánk!Már lassan a nap is eltűnik az égboltról.
- Haza vihetlek?!
- Azt nagyon megköszönném! A húgom megöl,ha későn érek haza.
- Már azt hittem,hogy nemet fogsz mondani.
- Miért?
- Annyira nem ismersz.
- Ez így nem igaz!Nem ez lenne az első alkalom,hogy haza viszel.
- Igazad van!
- Annyira még sem vagyunk idegenek hisz együtt ettünk.Ez egy barátság kezdete.
- Az nem biztos.
- Mi az hogy nem biztos?- nézek rá szúrós szemmel.
- Mi van,ha csak megjátszod azt amit látok? Híres vagyok nem emlékszel?
- Ez most komoly? Na jó én elmentem a buszmegállóba.- megfordultam aztán elindultam,de ő elkapta a karomat.
- Ne haragudj! Csak vicceltem.
- Akkor én miért nem nevetek?
- Nem gondoltam komolyan.
- 100% hogy nem gondoltad komolyan?-nézek rá.
Yonghwa
csak rázza a fejét.Valahogy nem tudok rá haragudni még ha komolyan is
gondolta azt amit mondott.Nagyot sóhajtok,és azt mondom.- Felejtsük el!-elengedte a karom aztán tovább mentünk az autó felé.Én előtte mentem pár méterrel.Már majdnem odaértünk amikor halk szavait hallom mögöttem.
- Na Ha ssi várj!
- Hm?-fordultam meg.Abban a pillanatban megijedtem.De a reakcióm gyorsabb volt.A fiú összeesett.Sikerült a hátához érnem így pont rám esett.Fordítom a fejét magam felé,hogy jobban lássam.
- Yonghwa ssi! Yonghwa ssi!-szólítgatom,de nincs eszméleténél.Nehezen,de felálltam.Ami futotta az erőmből a kocsihoz húztam őt.Parkolóban volt az autó nem járt erre senki hogy segítséget kértem volna.Az autóhoz érve keresni kezdtem a telefonomat,de eszembe jutott nincs nálam.Vámpír hercegünk mobiljához nem fértem hozzá.A nadrág zsebében volt. Már az a gondolat hogy én kiveszem a zsebéből a telefont zavarba hozott.Ezért inkább hanyagoltam a telefont.Közben figyeltem a lélegzését,ami egyenletes volt.Tudtam nem annyira komoly a baja..A kocsikulcs a felsője zsebében volt ez már fél siker hisz be rakhatom az autóba.Kinyitottam a hátsó ajtót .Bal karját a nyakam köré teszem végül minden erőmet beleadva sikerült megemelnem. Viszont rossz helyzetben voltam.Én voltam közelebb az ajtóhoz erőm már nem volt annyi,hogy megforduljak vele.Ezért lassan leültem próbáltam beljebb húzni. Egy húzásra volt erőm.
- Akkor háromra. 1,2 3...!- nagyot rántottam rajta aminek következményeképpen sikerült magamra húzni.Yonghwa lába pedig bele akadt a kocsi ajtajába így az becsapódott .A kulcs a hátizsákom alá esett amin volt egy 4 gombos kütyü.Az autó tartozéka lehetett a táskám a mi súlyunk hatására benyomott egy gombot.Mind a 4 ajtó zárja egyszerre zárult be.
- Hah?! Ez meg mi volt?-ijedtem meg a különös hang hatására.Akárhogy próbáltam már nem voltam képes lelökni magamról az eszméletlen fiút.Yonghwa feje a nyakamnál volt zavarba ejtő volt.
- Na jó ,feladom! Nincs több energiám.- próbáltam keltegetni a férfit,de nem tért magához.
- Aaaah,istenem ! Ezért hallgathatok...- még én is elcsodálkoztam magamon.Elég hamar megnyugodtam.Egyre sötétedett Yonghwa teste melegített engem.Kis idő múlva nem tudom,hogy a meleg hatására vagy az eszméletlen fiú illata volt e a ludas,de lassan elaludtam.Közben otthon Kwang-ot megeszi az ideg mivel Hongki ssi jobban lett,és felhívta őt a kórházból érdeklődni arról,hogy épségben hazaértem e.Próbált volna hívni,de a mobilom az ágyamon zenélt.
- Gyere haza! Azt nem teszed zsebre amit tőlem fogsz kapni.Így bízzak meg benne,hogy hívhatna fel,ha még a telefonját se viszi magával.-mutogat a szobámba az ágyra
- Nyugodj meg noona biztosan jól van! Az biztosan tudom,hogy nem volt egyedül.Megfogja magyarázni ha hazaér.
- Te csak ne nyugtatgass engem! Elküldöm veled és ez lett a vége.Ne haragudj,de most nem vagyok abban az állapotban,hogy beszélgessek veled.Jobbulást és jó éjszakát Hongki ssi!-leteszi a telefont. Leoltja a villanyt leült egy fotelra,és úgy kezdett el várni rám.Ahogy sötétedett az időjárás is egyre rosszabb lett.Nagy vihar tombolt,villámok cikáztak az égbolt úgy dörgött mintha leakarna szakadni,de mi nem ébredtünk fel rá.Olyan mélyen aludtunk,hogy ez a vihar ránk nem volt hatással.Reggel a nap sugarai ébresztették fel az addig eszméletlen fiút.A szemét megdörzsöli aztán pedig rám nézett.
- Haah? -lepődött meg
- Itt meg mi történt? Csak arra emlékszem,hogy az autó felé jöttünk onnantól pedig filmszakadás van.Dörzsöli a fejét aztán az órájára nézett.
- Remek! Elkéstem a fotózásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése