~ Nézel,de nem látsz!~
- Hahahaha! Egy pillanat..-mutatja fel ujját a lánynak,előveszi telefonját.L.Joe számát kikeresi,és felhívja. 5 - ször is kicsengett mire felvette.
- Hé,te punk! Miért nem vetted fel már hamarabb?!-kérdezi kicsit emelt hangon Hongki
- Mit akarsz?-feleli
- Úgy gondoltam,hogy ma elvihetnénk a lányokat a városba kicsit körül nézni.Benne vagy?
- Na Ha beteg hagyd pihenni.Ami azt illeti én sem érzem magam valami jól.Majd még beszélünk.-aztán lerakja a telefont.Hongki a fülétől a telefont maga elé tartja.
- Ebbe meg mi ütött? -mondja halkan.Aztán a lányra nézett.
- Úgy látszik,hogy csak hármasban mennénk.
- Legyen! Megyek,és felköltöm!-elindult a szobám felé,de én már az ágyban ülök.Rám nézett,és így szólt
- Lám-lám! Ilyen még nem volt.A kisasszony ébren van ébresztés nélkül.Mond,ezt hogy csináltad?- rá néztem,és nagyon idegesítő mosoly volt az arcán.
- Neked meg mi bajod van?-kérdezem
- Készülődj!
- Hová?-ekkor Hongki jelent meg az ajtóban
- Noona siess! Elviszlek kicsit a városba,.Mit szólsz?
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! - vágtam magam hátra a párnáim közé.
30 perc múlva
A járdán sétáltunk.Az üzletek kirakatait néztük,de engem valahogy untatott a dolog.Jobb oldalra néztem,és megláttam egy parkot.Padok voltak ott,és nem messze volt egy kosárlabda pálya is .Elindultam arra a többiek tovább mentek nem vették észre,hogy nem megyek utánuk.Ahogy közeledtem hat fiút láttam kosarazni,de az egyikre felfigyeltem.Csak néztem őt.Néha-néha felém fordult egy kicsit ismerősnek tűnt,ezért a pálya kerítéséhez mentem,hogy jobban lássak.A fiú kicselezte a másikat,aztán kosárra dobta.Pont felém fordult szinte azonnal felismertem.- L.Joe-shi! L.Joe-shi!-kiáltok. Az egyik meghallotta,és megbökte L.Joe karját, felém mutatott.Ő rám nézett,végül futni kezdett.Egy fekete kapucnis felsőt viselt,aminek a sapija éppen a fején volt.Amikor csak egy lépés kellett hogy a kerítéshez érjen megfordult.Háttal a kerítésnek támaszkodott.
- Jó látni,hogy jobban vagy! Azaz idióta csak nem hagyott pihenni.
- Te jól vagy L.Joe-shi? Aggódtam...A fiú erre a mondatra felém nézett.
- Aggódtál? Miért?- Hongki-shi azt mondta,hogy nem érezted jól magad.Ezért is nem jöttél velünk.Féltelek..
- Mond noona! Onnan, ahonnan jöttél volt valaki akit ott hagytál?
- A családomon kívül senkim sincs.Miért?-kérdezem kíváncsian
- Ha lenne valaki,aki úgy szeretne téged ahogy vagy.Mit tennél?
- Olyan nem lesz soha.Nézz csak rám! Nem vagyok egy modell alkat,és szép sem vagyok.Okosnak sem mondhatom magam.Nem érdemlem meg azt hogy szeressenek.
- Ne mondj ilyet! Biztosra veszem,hogy van aki tudna téged szeretni.Hisz akinek egy ilyen szíve van mint a tiéd,ki nem tudna szeretni?-elmosolyodtam L.Joe szavain.
- Ha lenne is egy olyan fiú valahol eddig még nem találkoztam vele.-ő a szavaimra a kerítésnek támasztotta a fejét,tekintetét az égboltra szegezi.
~2 éve ismersz,és nem látsz engem.Mit kellene tennem,hogy végre láss?~- gondolataiban ezek a szavak,és kérdések hangzottak el.Láttam rajta azt,hogy bántja valami.
- L.Joe-shi.....- a szavaimat az övé szakította félbe.
- Menj el,kérlek!-nagyon megdöbbentem.
- De...de én.....- dadogtam.
- Keresd meg a többieket.Biztosan már mindenhol keresnek.Nekem is vissza kell mennem a fiúkhoz.-fejemet lehajtom.
- Rendben,nem szeretnélek zavarni.- nem tudtam többet mondani neki,néztem őt egy darabig,és elindultam visszafelé azon az úton amerről jöttem.Épp hogy kiértem a járdára Hongki jött velem szemben.
- Bocsáss meg! Egy kicsit elbambultam.-a szőkeség elmosolyodott.Lehajolt,és megfogta a csuklómat
- Majd én vigyázok rád!-elindult,és én is mentem vele.4-5 métert mentünk,végül Kwang-ot is megtaláltuk.Együtt mentünk tovább,egy jégkrémes üzletnél álltunk meg.L.Joe végig engem figyelt miközben távolodtam a parktól.Így mindent jól látott.
Mérhetetlen
fájdalmat érzett mellkasában.Lehajtotta fejét,néhány könnycsepp a
szeméből az arcán végig gurulva az aszfaltra hullott.A barátai oda
mentek hozzá.- Hé,L.Joe! Ő volt az a lány,aki miatt plusz munkát vállaltál?- kérdezi Chunji*
*Chunji 173 cm magas.Fekete haja,sötétbarna szemei vannak.Sportos testalkatú.
- Hagyjatok békén!
- Hogyan?!!-hangzott el a kérdés az öt fiú szájából
- Egyszerűen csak azt akarom,hogy hagyjatok magamra.Egyedül akarok lenni.- látták barátjukon,hogy most nem viccel.Ezért magára hagyták.A pálya most nem a játék helye volt ebben a pillanatban,hanem egy fiú menedéke.Fájdalmát nem tudta tovább leplezni a barátai előtt ezért is akart egyedül lenni,nem akart a sajnálatukból.Mint egy férfi maga akarta rendbe tenni a dolgokat a saját erejéből.
- Mindig csak Hongki.Mit tud ő amit én nem?Bárcsak,velem is annyi időt töltenél mint vele......- hangzottak el halkan szavai.Ezután csak a csend tölti be a teret.Ujjai a drót kerítés szemeibe fonódott,mintha az lenne ami a földön tartaná.Fejét a kerítésnek dönti.
~Nem adom fel most,hogy tudom mit érzel.Elérem azt,hogy az első legyek.Az enyém leszel bármi is legyen az ára....~- gondolatait egy a telefonjára érkezett üzenet zavarta meg.Jobb kezét a felsőjébe dugta,és kivette telefonját.Chunji volt,aki az üzenetet küldte:
L.Joe
Remélem,elintézted az éttermet.2 nap múlva turnézni megyünk.Hetekig nem leszünk itthon.A menedzser engem szekál miatta.Ne haragudj haver,hogy ezzel zavarlak.
~Szeretünk!~
A fiú nagyot sóhajtott.
-Ez remek!-Közben mi bementünk Hongki mosolygós jégkrémet,Kwang pedig epres fagyit evett.Hongki mellett ültem a húgom pedig velünk szemben.Mivel beteg voltam nem hagytak jégkrémet venni.Én,aki nagyon szereti e hideg finomságot nem bírtam megállni,hogy ne kérjek tőlük.
-Kwang,adj egy kicsit a tiédből!
-Szó sem lehet róla! Beteg vagy,és mindenből kihagysz.Szenvedj!-Aztán ránéztem Hongki-ra.
- Hongki-shiiiii!!!!- grimaszt vágott.Egy pillantást vetett az éppen jégkrémét fogyasztó lányra aztán vissza rám.
- Kwang noona-nak igaza van! Előbb gyógyulj meg,aztán meghívlak 4 ilyen mosolygós jégkrémre.Mit szólsz?
- Neeeeee! Légy szíves Hongki-shiiii, csak egy harapást! Ez olyan igazságtalan.Kirángattok az ágyból,hogy ide elhozzatok.Tudjátok,hogy imádom a jégkrémet,és azt is hogy nem ehetek.Szívtelenek vagytok!-a fiú gondolkozik aztán Kwang felé fordult.
- Igaz is! Miért jöttünk ide?- Mert jégkrémet akartam enni.Ez a kedvenc helyem..
- Ez így tényleg kínzás.Noona kegyetlen vagy!
- Dehogyis!- feleli Kwang.Én végig a fiúra szegeztem nagy szemeimet.Ő tekintetével játszott.Egyszer rám pillanatot aztán valami másra szegezte tekintetét.Ezt eljátszotta vagy négyszer,és megtört.
- Aish! Én adok neki egy harapást.Attól még nem lesz baja.
- Felőlem..- az arany szívű fiú felemelte a jégkrémet,és az ajkaim elé emelte.
- Tessék noona!-sokat nem kellett kérnie,szinte azonnal beleharaptam.
- Üüüüm!!!-adtam hangot az élvezetnek,amit ez az édes finomság okozott.Aztán rádőltem Hongki vállára.Ő a fejét felém fordította.
- Finom?-kérdezi mosolyogva
- Igen,nagyon! Köszönöm,hogy adtál a tiédből Hongki-shiiii!
Kwang közben minket nézett,és így szólt
- Ti jártok?!-kérdi kicsit gyanakvóan.Mindkettőnknek nagyra tágult a szemünk,és egyszerre fordultunk felé.
- Ezt honnan veszed?- kérdeztem
- Hát én csak ....
- Ez engem is érdekelne.-szögezi a lányhoz szavát Hongki.
- Ahogy viselkedtek.Hongki-shiii túlságosan aggódsz Na Ha miatt.Hagyod,hogy a válladon pihentesse magát.Eteted,koncertre is elvitted.Ma te voltál az első,aki a lakásunkba toppant miatta.Amit pedig a nővéremet illeti.Túlságosan is közvetlen veled.Igaz,hogy 2 éve ismeritek egymást,de ez akkor is furcsa.
- NEM JÁRUNK!-feleltük egyszerre
- Ne tagadjátok! Én nem ellenzem.Különösen jól illetek egymáshoz,és örülnék neki,hogy végre lenne egy pasid.
- Ne kezd! Ő olyan nekem mintha a testvérem lenne.
- Engedélyt adok rá,szóval hajrá!-nézett rám gúnyos arccal. A fejemet felemeltem Hongki válláról.
- Fejezd ezt be Kwang! Nincs semmi köztünk barátságon kívül.Nincs miről beszélni,szóval ezt a témát hanyagold.
- Elmeséled,hogy ki volt az a pasi aki tegnap haza vitt L.Joe-shiii-vel?
- Egy énekes,nem tudok többet róla.
-Hm?!!A koncertről az énekesről beszéltek? Tegnap ő vitt haza?-kérdést újabb kérdés követett.
- Igen róla beszélünk,és állítólag ő segített L.Joe-shiii-nek haza vinni.
A vámpír fivérek közül csak Yonghwa volt az ,akinek érzékeny volt a bőre a napsütésre.Ezért ilyenkor sosem hagyja el a házat.Ahelyett,hogy pihenne ez idő alatt ő inkább dolgozik.Dalokat ír,és a zenét is ő szerzi,de a gondolatai nem tiszták.A lányra gondolt.Nem megy ki a fejéből a szemei csillogása.Szülei egy fontos tanácskozás miatt elutaztak,így még egy darabig nem kell félnie attól hogy az anyja rá erőltesse akaratát.Az ajtaján kopogást hallott.
-Tessék!-az ajtó nyílik.Látogatói a testvérei voltak.
- Mit akartok?-kérdezi
- Ugyan már Hyung! Miért vagy ilyen velünk?! Mi csak kíváncsiak vagyunk.
- Mire vagytok kíváncsiak Minhyuk?
- Tudod...
- Nem tudok többet mondani annál,amit tegnap mondtam el nektek.
- Ezek szerint tudod,hogy merre lakik?-kérdezi Jungshin
- Igen.Biztosítva vagyok.-mosolyodott el Yonghwa
- Fogadj el egy tanácsot.Addig ízleld meg a kis hölgy vérét,amíg a szüleink nincsenek itthon.-szögezi hozzá szavait Jonghyun
- Emiatt ne aggódj! Erre is sor fog kerülni.-válaszolja Yonghwa.Mosolya,ami eddig az arcán tündökölt,most eltűnt.Minhyuk Jonghyun-ra néz
-Hyung! Miért kell mindig ilyennek lenned?
Jonghyun tekintetét a testvérére szegezi.- Valakinek gondolkoznia kell helyettetek is.Anyánk ha megtudja,hogy hyung megtalálta a kiválasztottját,és nem tette a kötelezettségét nagyon mérges lesz.Ez már nem csak róla szól,hanem a családunkról is.Azt mondom,hogy amint lehetősége lesz rá ölje meg azt a halandó lányt.-Jungshin elmosolyodott.Közelebb lépett,és fivére vállára teszi bal kezét.
- Emiatt ne aggódj!Ha oda kerül a sor majd mi falazunk Yonghwa-hyungnak.Nem igaz Minhyuk?-A fiú boldogan helyeselte a kérdést.
- Ez így igaz! Testvérek vagyunk,és ez nem vita tárgya.Össze kell tartanunk....
- Jól beszélsz Minhyuk!-Jungshin arcán még nagyobb lett a mosoly.Aztán Jonghyun-ra nézett.
- Ugye,te is így gondolod?!
- Hát persze!-felelte
Yonghwa nagyon örült,hogy fivérei mellette állnak.
-Köszönöm srácok!
- Ma megkeresed a lányt?-kérdezi Jonghyun.Yonghwa megrázta fejét.
- Nem.Hétvégén zárva tart az étterem ahol dolgozik.Oda ahol lakik nem mehetek,mert annyira nem ismerjük egymást.Nem szeretném ha félre értené a dolgot.Egyébként is nagyon rosszul nézett ki tegnap.Lefogadom,hogy a szobájában lábadozik.
- Mond Yonghwa-hyung! A húga milyen?-kérdezi kíváncsian Minhyuk
- Ő az ellentéte ahogy észre vettem.Félelmetes....-mondja halkan.
- Hogyan?!-lepődtek meg a többiek
- Ha megölném a nővérét,képes lenne a családunkat egyedül eltenni láb alól.-Minhyuk és Jungshin képzeletei játszottak.Aztán ránéztek ijedten fivérükre.
- Biztos,hogy lány az illető?-kérdezi Jungshin
- Ha ezt meghallotta volna már nem élnél.-válaszolja arcán mosolyát visszatartva Yonghwa.A fiús beszélgetést Miunghyun zavarta meg.Meghajolt a három fiú előtt,aztán szerelmére nézett.
- Oppa!! Eljössz velem a fagyizóba?
- Nem!-vágta rá Yonghwa
- A vőlegényem vagy!
- Dolgom van Miunghyun. Egy új dalon dolgozom.-a lány tovább makacskodott.
- Csak egy félórát kérek tőled.Alig töltünk együtt egy kis időt,pedig már az enyém vagy.
- A tiéd?-csodálkozott
- Igen! Ha megtalálod az áldozatod végre a feleséged leszek.-Yonghwa tekintetét a fiúkra szegezi.Ezzel azt tudatva,hogy egy szót se szóljanak a lányról.Ők pedig ezt megértették anélkül,hogy bármit is mondott volna.Aztán egy nagyot sóhajtott,és belement .
- Legyen ahogy szeretnéd!Elmegyek veled,de akkor intézkedj!.-Ezzel arra utal,hogy mivel ő még nem szerezte meg a vámpír erejét a bőre sokkal érzékenyebb a napsugaraira.Ezért elő kell készíteni a helyet,autót stb.
- Rendben van!-egyezett bele lelkesen Miunghyun.Aztán elhagyta a szobát.Minhyuk nagyon örült,hogy a lány elment.
- Esküszöm,ha nem lennék biztos abban,hogy ő egy vámpír azt hinném hogy egy hárpia.-Yonghwa,Minhyuk és Jungshin egymásra néztek,végül nevetésbe törtek ki.Jonghyun,aki tiszteli Miunghyun-t rendre szólítja a fiúkat.
- Halkabban,még meghallja!-Jungshin nevetve ránézett.
- Hyung,ne görcsölj! Már elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése