~ Egy nap,csak veled! ~
Reggel 9 óra van,de mi még mindig a fagyizóban ülünk.Beszélgettünk,és ahogy mindig Hongki most is nevettetett.Jól éreztem magam.Annak ellenére,hogy L.Joe érthetetlen oknál fogva elküldött.Egyszer csak arra leszünk figyelmesek ,hogy három fekete autó állt meg a bejárat előtt.Az első,és hátsó kocsiból kiszállt 3-3 ember fekete ernyővel a kezükben.Sorfalat alkottak egymással szemben az ernyőket kinyitották,és magasan a levegőbe emelték.Árnyékot vetve az útra,ami a fagyizóba vezetett.A középső autó jobb oldali ajtaját a sofőr kinyitotta.Először csak egy cipőt pillantottam meg,aztán pedig a férfit,aki a gondolataimat birtokolja.Valahogy örültem,hogy ismét láthatom.Amire nem számítottam azaz,hogy az autóból egy lány is kiszállt.Nagyon csinos volt ,és elegáns.Még ha nehéz is belátnom,de illik hozzá.A lány belekarolt úgy jöttek be a fagyizóba.Törzsvendégek lehettek,mert ahogy az ajtó bezárult egy alkalmazott ment oda hozzájuk.Illedelmesen üdvözölte,és egy asztalhoz vezette őket.Pár szót váltottak az alkalmazottal,aztán 2 perc múlva megkapták a jeges finomságot.A hölgy nekem háttal ült,így tisztán láttam a fiút.Napszemüveget viselt annak ellenére,hogy bent ült,és egyáltalán nem érte a nap.Csak őt néztem még akkor is,amikor a velem lévő személyek beszéltek hozzám.Bármit amit kérdeztek tőlem választ nem kaptak.Titokban azt kívántam,hogy levegye a szemüveget,és pillantson rám,pont úgy ahogyan a koncert estéjén is tette.Nem lehettek nagyon jó viszonyban,mert ahogy a lány a fiú kezére helyezte kezét ő azt elhúzta.Mindig oldalra fordította fejét,egyszer sem nézett a lányra közvetlenül.A baj pont ez volt,hisz ha egy kicsit előre is figyelt volna meglátott volna engem.Ekkor megcsörren Kwang telefonja.
-Hm?- lepődött meg.Kiveszi zsebéből a telefont és felveszi.
- Jó reggelt Sunbae!
-Kwang szükségem lenne rád,és valamelyik fiúra,de csak akkor ha Na Ha jobban van.
- Véletlenül Hongki-shiii itt van . Na Ha is jól van,ne aggódjon! Ön hogy van?
- A lehető legjobban.Akkor most a nővéred pihen?
- Most éppen .....-Hongki kezd el mutogatni,hogy még véletlenül se említse meg azt,hogy Na Ha-t kihozta.Ezért Kwang kitalált valamit.
- Nem egészen! Na Ha éppen a szobájában keres valamit.-a fiú a homlokára csapott.Tudatva a lánnyal,hogy valami jobbat is kitalálhatott volna.
- Mond meg a nővérednek,hogy pihenjen.Szeretném látni hétfőn az étteremben.
-Értettem Sunbae! Igaz is! Miben kell segítenünk?-kérdezi kíváncsian.Mi Hongki-val csendben hallgattuk a párbeszédet.
- Az étterem csütörtökön lesz 45 éves.Szeretném szépen kidíszíteni,és szórólapokat csinálni.
- Van idő addig Sunbae.Nem érne rá holnap?
- Nem.Meg kell vennetek a dekorációhoz a kellékeket.Meg kell tervezünk a menüt a szórólap tartalmát és kinézetét.
- Értem! L.Joe-shiii-t ne vigyem magammal?
- Nem elég ha ti segítetek.Majd ő szórólapozni fog Na Ha-val.
- Egy óra múlva ott vagyunk Hongki-shiii-vel.-leteszi a telefont aztán pedig ránk néz.
- Nővérkém,mi most itt elválunk.Ugye,jól érzed magad?
- Igen jól! -Hongki dühösen az asztalra csapott hangát felemelve azt mondta.
- Tudom,hogy magára akarod hagyni noona-t,de én nem hagyom hogy egyedül menjen haza!!!.-a vendégek felénk néztek,ahogy a furcsa pár is.Ezt követően ő észre vett engem.Szemüvegét levette,hogy jobban megnézhessen.Most én nem néztem felé.Tekintetem Hongki-ra irányult. Próbáltam nyugtatni ,végül vissza ült mellém.Békésen megbeszéltünk mindent,aztán kimentünk a fagyizóból.Ott szétváltak útjaink.Yonghwa ,aki úgy tett mintha a barátnőjére figyelt volna engem figyelve mosolyogva beszélgetett partnerével.Léptem pár lépést.Hirtelen eszembe jutott L.Joe.Megálltam, elővettem telefonomat.Néztem egy darabig azon agyalva,vajon felvenné nekem a telefont,ha felhívnám?Valamiért haragszik rám,és nagyon rosszul esne ha kinyomná a telefont.Bátorságomat összeszedve felhívtam őt.
A
fiú eközben még mindig az érzelmei hatása alatt van.A közelgő turné is
aggasztja,hisz itt kell hagynia hetekre.Elküldött, pedig lehet hogy ma
látott utoljára.- Mit csinálok ?Eltaszítom magamtól ahelyett,hogy közelebb engedném.- halk szavait egy nagy sóhaj követte,aztán becsukta szemeit.
Magányát ismét a telefonja zavarta meg.A készüléket maga elé emeli és rápillant a kijezőre.Szemei nagyra tágultak,amikor megpillantotta a nevemet.
- Haaaah?!-mosolyodott el a fiú,aztán felveszi a telefont.Üdvözölni akart,de félbeszakítottam remegő hangommal.
- L.joe-shiii ne haragudj rám! Nem tudom,hogy mi volt az amivel megbántottalak. Tényleg nem szándékosan tettem.Kérlek,ne haragudj!
- Noona, nem haragszom rád!
- Biztos?-kérdezek vissza
- Biztos.Hol vagytok most?
- Kwang és Hongki-shiii elment Sunbae-hez.Egyedül vagyok!-szavaimra mérges lett
- Hogy mertek egyedül hagyni?!
- L.Joe-shiii lenne kedved velem tölteni a mai napot?.-kérdezem
- H...hogyan?-lepődött meg a fiú
- Ha haza megyek ott is egyedül leszek.Gondoltam hogy...hagyjuk,ha nem szeretnéd.
- De.
- Hogy?
- Veled szeretném tölteni a mai napot noona.Vissza találsz a parkba?
- Igen.Nincs messze innen.
- Akkor gyere visszafelé itt foglak várni.
- A barátaid nem fognak haragudni,ha eljössz velem?
- Ők már nincsenek velem.Akkor várlak!-leteszi a telefont.
Kiment a pályáról,és a kerítésnél várt rám.Én,valahogy nagyon örültem annak hogy mégsem kell egyedül lennem
ma.Yonghwa észre vette mosolyom,ami kíváncsivá tette.Egy darabig
követte tekintetével,ahogy távolodom.Aztán újra felvette szemüvegét.
- Oppa! Miért vetted fel a szemüveged? Most nem látom a szemeidet.Levennéd a kedvemért?-kérdezi Miunghyun
- Nem.- Kérlek oppa!
- Bántja a szemeimet a nap. Egyébként is,te akartad,hogy eljöjjek veled.
- Igen,de úgy mint egy pár,és nem úgy mint ha egy baráti találkozó lenne.-a fú felállt.
- Most mennem kell! Nem érzem jól magam.
- Veled megyek!
- Nem szükséges haza találok.Egy kocsit elviszek.Viszlát!-aztán ott hagyta a lányt egyedül az asztalnál.
- Nem sokáig fogsz ellenszegülni,ha elveszel feleségül.Azt fogod tenni,amit mondok.- hangzottak el szavai,miközben a távolodó férfit nézte.Ismét felemelték az ernyőket.Yonghwa beszállt a sofőr helyére,és az ott ülő férfit ott hagyta Miunghyun-nal.Siettem vissza,hogy ne kelljen olyan sokat várnia rám.Észre sem vettem,hogy egy fekete autó követ.Befordultam a park felé és megláttam a rám várakozó fiút.
- L.Joe- shiii!-kiáltok.
Ő rám nézett.Kapucniját levette fejéről.Mikor oda értem szőke haján akadt meg a szemem.Akaratlanul,de mosolyogni kezdtem.- Mi az?- mosolygott vissza rám.
- Nem is vettem észre,hogy a hajad...
- Mi van a hajammal? Nem tetszik?-hajába beletúrt kezével.
- Én ilyet nem mondtam. Jól áll neked.-jelentettem ki,aztán elindultam lassan a park belsejébe.A fiú pedig utánam kocogott.
- Mit szeretnél csinálni?-kérdezi
- Legyen ez a nap L.Joe-shiii nap.Csináljuk azt amit te szeretnél.-nézek rá.A fiú zavarában nehezen,de válaszolt.
- Ha tudtam volna előre tervezek.-nevettünk fel egyszerre,amikor rám nézett.
- Sétáljunk,majd kialakul a többi út közben.
- Rendben!- helyeselte.Mentünk egymás mellett,amikor egy mókust pillantottam meg az előttünk 3 méterre lévő fán.
- MÓKUS!MÓKUS!-kiáltok fel.Aki a parkban volt mindenki felém nézett,és mosolygott.L.Joe-t ezt nem zavarta.
- Hol?-kérdezett rá
- Ott! Ott!-mutatom a fát az ujjammal.
- Jó szemed van,mert én nem látom.-megfogtam bal kezét,és húzni kezdtem magammal.
- Gyere!-egy kicsit sem ellenkezett.Hagyta,hogy vezessem.Mikor oda értünk elengedtem kezét,és fel mutattam arra az ágra,ahol éppen a mókus tanyázott.
- Láttod már? Ott van pont felettünk.- hajolt jobbra- balra,de nem látta még most sem.Egész közel mentem hozzá.Fejünk összeért.Karomat felemeltem,és pontosan a mókusra mutattam.
- Pont ott van,ahová mutatok.Látod már?-kérdezem.Ő végig engem figyelt.
- Igen látom már! Nagyon szép mókus.-felelte,de a tekintetét egy kicsit sem vette le rólam.
- Ugye!-távolodtam el tőle mosolyogva.
- Mond noona!Milyennek találod Hongki-hyungot?
- Vicces,őszinte.Egy jó ember.Miért?-kérdezem
- És rólam mit gondolsz?
- Te más vagy mint Hongki-shiii.........- a fiú arcán némi komolyság tükröződött.
- ...de ez nem jelent feltétlenül rosszat,hisz nem vagyunk egyformák.Mindannyian egyediek vagyunk.-előttünk volt egy pad.Leültünk,és csak néztünk az előttünk lévő tájra.Én magam sem értem ,de abban a pillanatban akkorát korgott a hasam,hogy azt a mellettem ülő fiú is meghallotta.
- Éhes vagy?-kérdezi
- Nem..Nem!-felelem zavaromban,aztán oldalra fordítom fejem.L.Joe felállt,és így szólt.
- Megyek,és hozok neked valamit.
- Nem szükséges...
- Várj meg itt! Sietek vissza!-aztán elfutott
- Csodás! Neked is pont ilyenkor kell leégetned.-beszélek a hasamhoz.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valaki mellém ült.Felé fordítom fejem.Amikor megláttam a mellettem ülő férfit annyira meglepődtem,hogy lefordultam a padról.
- Tudod már a kérdésemet,hogy végre megkaphassam a választ?
- Nem.-ráztam meg a fejem,aztán lassan vissza ültem a padra.Huncut mosolyával rám nézett,de én kerültem tekintetét.
- Az előbb úgy korgott a hasad azt hittem,hogy az ég mennydörög.
~ÁÁÁááááááááá! Kérem,valaki öljön meg!~ -gondolataimban a halál minden egyes változata megfordult,miközben hülye arcokat vágtam.
A fejét kicsit megdöntve az arcomat nézte.- Jól vagy?-kérdezi
- Majd ha elüt egy kocsi.
- Ezen tudok segíteni.Kocsival vagyok!-szavain elnevettem magam,aztán rá néztem.
- Ez megnyugtató.-szintén mosolyra húzódott ajkai.
- Különös lány vagy te! A legtöbb lány már rég itt hagyott volna azzal,hogy én megakarom ölni.Te pedig nevetsz rajta.-szavai békések voltak,és őszinték.Most beszélünk harmadszorra,de nem úgy mintha idegenek lennénk.Pedig semmit sem tudunk egymásról.
- Ha mindenen megsértődik az ember elfelejt élni.Feleslegesnek tartom.Különben nem nézem ki belőled,hogy gyilkos lennél.- arckifejezése komoly lett.
- Biztos vagy benne?- nézett egyenesen a szemembe.
- Igen,biztos vagyok benne.
- Őszinte vagy,és ez nagyon ritka.
- A hazugság előbb vagy utóbb ki fog derülni.Ezért nincs értelme.Igaz,vannak olyan helyzetek,hogy a legjobb döntés a hazugság.Annak is 2 variációja van.
- Igazán?! Mik azok?
- Saját érdekünkben hazudunk,vagy egy számunkra kedves személy miatt.Ezeket figyelembe véve még sem olyan rossz.Nem igaz?
-Így még nem is gondoltam a hazugság szóra.Egyébként az a fiú a barátod?-szögezi hozzám kérdését kíváncsian.
- Igen.A legjobb barátom!
- Hm! Nem úgy értem.- tekintetét a földre szegezi.Arcán kis mosoly jelent meg,aztán vissza nézett rám.
- Te és ő ,jártok? Ne válaszolj,ha nem akarsz.-láttam rajta,hogy nagyon érdekli ezért válaszoltam.
- Nem járunk.Ha már ennyire benne vagyunk a kérdezz felelek játékban.Én is kérdezhetek?
- Persze.-rázza meg fejét
- Az a lány,akivel a fagyizóban voltál......
- Igen?!
- ..... ti jártok? - kérdezem szintén nagyon kíváncsian.Figyelek szavaira,titkon azon imádkozva,hogy ne legyen a barátnője.
- Semmi nincs köztünk,de még csak barátnak sem mondhatom.Ő csak egy kolonc,ami a hátamon csüng.Nagy teher,de el kell viselnem a szüleim miatt.- Értem.
- Ezt most úgy mondtad,mintha megkönnyebbültél volna a válaszomtól.-szemeim nagyra tágultak,mert sikerült rá tapintania a lényegre.Zavaromban elnevettem magam.
- Hahahahahaha! Nagy móka mester vagy te.
- Miért? Talán nem tetszem neked?- szemeit egy pillanatra sem vette le rólam.Végig a reakciómat figyelte.Én,aki e kérdés hallatára a tekintetemet a földre szegezem.Pislogok vagy 20-t gyorsan,és a gondolataimban játszadozom szavaimmal.
~Te jó isten! Hogy jött ez a kérdés hirtelen?Rá nézni se merek ezek után.~ Már a zavarodottság határán vagyok.Biztosra veszem,ha a szemeibe nézek elpirulok.Ekkor jött a megmentőm L.joe.
- Noona hoztam neked pár körtét,és egy kis vizet.-felé néztünk,aztán felálltunk.Kezeimet felé nyújtom,és elveszem.
- Köszönöm L.Joe-ssiii!-hajoltam meg előtte egy kicsit.A fiú Yonghwa-ra nézett,és üdvözölte.Aztán rám pillantott.
- Mehetünk?-kérdezi
- Igen,persze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése